Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Erdély felé utazván, Nagy-Károlyban (mint egy levélben Írja : September 8-dikán) megismerkedett Szendrey Júliával, gróf Károlyi Lajos Erdődön lakó jószágigazgatójának Szendrey Ignácnak nagyobbik leányával, oly leánynyal „ki Párizsnak is sok volna, a George Sandok hazájának, nem pedig Szathmár- nak, az olmos-fütykösök termő földjének.“ (így jellemzi azon évi dec. 26-kán Pestről Orlaihoz intézett levelében.) Első találkozásuk bálban esett.

Az ismeretséget kölcsönös szerelem követte.

A kezdődő viszony a szülőknél, kik nem szívesen látták, hogy gyermekük a bizonytalan állapotú és jövőjű költőéhez kapcsolja sorsát : makacs ellenzésre talált. De az egyszer megfogamzott szenvedélyt többé kiirtani nem lehetett és a szülök ellentállásának nem lett egyéb eredménye meghasonlásig menő hasztalan keserűségnél.

Az első találkozást 1847 májusában második követte. Petőfi megint lerándult imádottjához, oly szándékkal, hogy onnan Zemplénbe, Gömörbe és Nógrád- ba kerül s úgy vissza Pestre. Pestről aztán külföldre szándékozott, nőtlensége utolsó hónapjait Lisznyai Kálmán társaságában utazással töltendő. Meg akarta látogatni Angliát és Franciaországot, fölakarta keresni Berangert, kit ö „a világ uj megváltójának, a szabadság legnagyobb apostolának“ nevezett. Azt mondta, hogy a júliusi revolutio ágyudörgése Beranger dalainak viszhangja volt s hogy az a világ legnagyobb költője.

Utjának kitűzött menetrendjét azonban később beállott körülmények megváltoztatták.

Május 21-én reggel indult el Pestről, s Nagy- Károlyon át Erdődre érkezett. A mily hévvel várta itt egy rajongó ifjú lány szerető szive, ép oly kevéssé örvendetes fogadtatásban részesült a szülők részéről s pár’nap múlva föl kellett szedni a sátorfát. Pünkösdöt Nagy-Bányán és környékén töltötte, hol az ott működő szinésztársulatnál egy öreg bajtársával, Rákosival találkozott. Azelőtt három és fél évvel az /

Ermelléken együtt működtek volt. — Itt látott először bányát s meg is énekelte, de e költeménye nem tartozik a sikerültebbek közé.

Utolja felé már életének majd minden mozzanatát megénekelte, noha nem mondhatni, hogy az ihletés mindenikben kisérte volna; Midás története csak egyszer esett meg — s az is csak mese hogy az ö