Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
tudni miért, nem teljesítette. A kielégitetlen előfizetők a Hírnökben reclamáltak. Petőfi a P. Divatlapban Taréjhoz intézett nyílt-levéllel felelt, melyben kijelenti, hogy ha —• Ígérete ellenére — nem volt szives a „professor ur“ magával vinni a példányokat, legalább tudatta volna az érdeklettekkel hogy ki lesznek elégitve. E nyilt-levél csípős hangja sajátlagos ellentétet képez a költőnek pápai diákságából Szeberényihez intézett levelével, hol Tarcyról a legnagyobb hálával és tisztelettel nyilatkozott. — Petőfi rokonszenveit csaknem oly sűrűn és oly gyorsan változtatta, mint ruháit, a miért azonban nem annyira jellemének változékonyságát, mint inkább meg nem állapodott Ítéletét lehet okolni. Egyátalában sem emberek, sem viszonyok megmérséklésében nem tanúsított soha valami erős itélötehetséget. Erre nézve barátai és laktársai későbbi pesti életéből nagyon furcsa és nagyon jellemző adatot beszélnek. A francia forradalom történetét olvasván ugyanis. Petőfi lelkesedése az emberek és események iránt a történet fejlődésével lépést tartva fokozódott. Eleinte Mirabeau volt a legnagyobb ember, — ennek arcképét akasztotta szobája falára; — Rolandot,(Ro- landnét, Neckert; mikor a giro ndisták korszakához ért, lehányta az előbbieket s tette helyettök Dantont, Desmoulinst, Vergnieaud-t; csakhamar ezeknek is utat adott —s Robespierret és Saint-Juste-öt rakta fel. Olyan messzi ment, a milyen messzire csak menni lehetett, — és ez egész politikai nézetét találó- lag jellemzi. Az önbecsülésben sem tartott mértéket: néha tulvitto, másszor nem vette 'elég figyelembe. A szeszélyt jellemeimnek, a makacsságot állhatatosságnak j vélte s készebb volt meghalni, mint hibáját megbánni. Amaz előbb említett szempontból a kielégitetlen pápai előfizetőkhöz intézett nyilatkozata is igen sajátságos. Evvel végzi: „Minthogy Pápáról van szó, izenem egyúttal annak a pápai hánykolódó fickónak hogy „ki tudja merre, hol? de lobogómmal találkozol“, s e pár sort (bár ennyit sem érdemelt) azzal végzem, a mivel ő végzé: „az én kardom sem fűzfa Lehet gondolni, milyen büszke volt az a pápai s ó c é, hogy Petőfi feleselésbe keveredett véle ! Bizonyosan komolyan elhitte hogy az ö kardja csakugyan nem fűzfa. —
