Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
következőleg foglalható össze. Először fejtegetik: mi az oka, hogy a magyar költészet a nép vérébe mindeddig át nem szivároghatott, — s úgy találják: a nemzeti színezet és népies zamat hiánya. Aztán elismerik Petőfit e két irány képviselőjéül. Azonban azt hiszik, hogy midőn az idegenszerűséget kerülni igyekezett, a másik végletbe, a póriasba esett. Erre nézve idézik „Disznótorban“ cimü versének egy pár helyét. Aztán a „Végszódból ezt: „Veszett ebkint ki szivem megmarád“ az ilyen kitételt, — valamint azt hogy „Teremt úgyse!“ — „Táncolok mint veszett fene“ stb. igen ocsmánynak találják. Továbbá olyan véleményben vágynak, hogy a költő az abstractot kerülve, a prózaiba ütközött. Felhozák például az ilyen helye- két: „Verítékemből ott sok elfolya“, —s azt kérdik: hány ice ? Ez mértéküket jellemzi. Átalában azt tartják Petőfi „próbáidról hogybennöka népies és nem- zeties szempontnak inkább elég van téve mint az aestheticainak, noha e részben is találnak nála sok „sajátságost“ és „meglepőt." Mint ilyet említik azon népdalát, mely igy kezdődik: „Mi haszna, hogy a csoroszlya.“ Ez az 1842-ki pápai kalendáriom hasznára volt írva. Hibául teszik ki nála a néhol előforduló „következetlenséget“ és „psychologiai tudományokban! járatlanságot“,— s főkép Heinera vonatkozva, utánzást is vetnek szemére. Mindemellett egészben elismerik Petőfi érdemét s mindjárt Tompa és Kerénvi után mutatnak neki helyet az újabb költők között. Ennek dacára igen rósz névén veszik s pöffeszkedésnek keresztelik azon enyelgő kitételt, midőn igy szól: Iíisz Petrarca és Petőfi Félig-meddig már rokon: Annálinkább osztozhatnak, A borostyánlombokon!... Ezt a bíráló hazafiak komolyan veszik s ép oly vétkes kevélységnek nyilvánítják mint azt, hogy tanulóköri verseinek a pápai Tavasz c. diák-albumban (Szeberényi által engedély nélkül) történt közölte- tése ellen a P. Divatlapban nemrég tiltakozott volt.
