Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Akkoron kérő keblemre dűlve,

Szerelem füzétől fölhevülve Ezt rebegték csalfa ajkaid :

;)Hő szivem tied csak, drága lélek,

Esküszöm, hogy csak tenéked élek;

Szűnjenek könyüid, bánátid.(í

Én ez által istenülve lettem,

És keserves sorsom elfeledtem,

Emma ! gyönge karjaid között.

Édenek nyilának én előttem,

Nem borultak föllegek fölöttem,

Tőlem a bú mind elköltözött...

Ámde mily rövid volt boldogságom,

Mily korán eltüue mennyországom,

Én ah nem gondoltam volna azt!

Estem édenből nagy pusztaságra,

És juték keserves árvaságra,

Maija a bvi szivem és hervaszt.

Hő imádód s kedvelőd elhagytad,

Szivedet te ismét másnak adtad,

Engem elfeledve, csalfa lény !

Jól van ! én lemondok mindenről már,

Engemet kietlen puszta hely vár Éjszak hófödözte bús ölén.

Isten veled hát örökre, édes Tárgya hő szivemnek, oh negédes Csalfa Emma, isten véled hát!

Majd ha egykor értem, szinte árva,

Eljöszsz, éjszaknak havát bejárva,

Megleled hú muzsafid porát!

A selmeci lyceum többnyire német és tót ajkú népsége közt akkor még a magyar elem meglehetős gyöngén volt képviselve; az irodalom és költészet nyelvét a jobb reményű tanulók közöl is kevesen bírták s igy kétszeresen megmagyarázható, ha az alig 15 éves, igénytelen külsejű és megjelenésű ifjú ez első munkája szokottnál nagyobb hatást okozott. A Petőfinél négy osztálylyal feljebb járó Szeberényi volt elnöke a magyar társaságnak és egyszersmind bírálója a költeménynek. Ez, mint ilyen, a gyűlésben szokás szerint fölolvasott bírálat folytán méltánylatát fejezte ki társa müve fölött, hozzá tevén, hogy ha tehetségeivel szorgalmat párosít, idővel a jelesebb magyar költők közt fog helyet foglalhatni. Akadt a társulat tagjai közt, kinek nem tetszett ez elismerés, s bizonyos D* a dicséretért négyszemközt megrótta Szeberényit, különösen túlzottnak nevezvén az utóbbi