Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

— a mi hogy aztán később nem egészen teljesedett be, abban a két jó barát körülbelöl egyiránt hibás volt. Emödiröl pedig Uti-jegyzeteiben következőleg emlékezik:

„Nem tudom: egyszer fogja-e a közönség e sorokat olvasni, vagy----egyszer sem; de leírtam e

ne

vet, hogy a hányszor olvassák leveleimet, lássák egyszersmind leghívebb, legönzéstelenebb, és legtisztább lelkű barátim egyikének nevét is.“

Jó barátságot tartott még Tompával, Pákh Al- berttel, Pálffi Alberttel, Lisznyaival és másokkal, — noha ö ezek nagyobb részét inkább pajtásainak mint barátainak tekintette és verseiben is igy nevezte. Erről írja 1845-ki uti-jegyzetei kezdetén :

„Az illetők közöl egypár boszankodott sőt meg is haragudott, hogy őket pajtásoknak nevezem s nem barátoknak. Most is csak azt mondom, kedves pajtásaim, hogy tempi passati, mikor én valakinek barátja voltam .... tudnivaló, azért, mert nem hiszem, hogy nekem barátom legyen.“

Azt mondja, neki a csízió is megjósolta, hogy nem lesz szerencsés a barátságban.

Igazi ragaszkodó, ily nagy szellemhez méltó, vele élő-haló barátja nem is volt senki.

Az idősebb irók közöl legtöbb tisztelettel viseltetett Bajza — legtöbb szeretettel Vörösmarty iránt? kinek később, két kötetben megjelent elsöj rendbeli összes költeményeit is „tisztelet és szeretet jeléül“ ajánlotta.

Nagyon jól volt még Vachott Sándorral, Imre testvérével, az ismert nevű költővel; ámbár az utóbb említett összeköttetések inkább irodalmi érintkezésre és eszmecserére, mint személyes barátságra szorítkoztak.

Vachott Sándor Petőfi magán egyéniségét különben sem nagyon kedvellette: költői működése ellen pedig nem kevésbbé erős kifogásai voltak. Vachott Sándor, mint a holdvilágszürcsölő, irósvajkint olva- dozó régi iskola hive Petőfi lyráját igen nyersnek, igen pongyolának tartotta. E miatt a két Sándor gyakran oly keserű vitába bonyolódott, hogy Vahot Imre volt kénytelen békebiró gyanánt közbelépni és a vitázók közt elosztani a koncot. Vachott Sándor PetöI