Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
tegedve ruháit kénytelen volt eladni és roszabb akkal becserélni; aztán elesve, nyomorultan ide vánszor- gott; legalább ha meghal, lesz ki eltemesse. Nem halt meg, kigyógyult. Az ott tartózkodó szinésztársaság jegyszedőnöje, özvegy Fogas József- né asszonyom, becsületes debreceni civa a Várad- utca végén, közel a r. cath. kórházhoz, az akasztófa mellett: magához vette, ápolta, táplálta, — gondol ván, majd megfizet ez, ha módja lesz benne egyszer. Bizonyára erős hite volt Fogasné asszonyomnak, mikor az istentöl-embertöl elhagyott szegény vándor- szinész-fiunak fedelet mert adni. Jó öreg asszony volt, azt irta róla később Petőfi; az isten áldja meg, — ezt is hozzátette. Akkor sokat didergett és nyomorgott; sanyarú napjait Tick dramaturgiai lapjai s Rötscher „Kunst der dramatischen Darstellung“-jának olvasásán kívül a francia nyelv tanulásával töltötte; néha Pákh Alberttel is találkozva, —• s ha föltámbáskod- hatott, nappal a collegiumban szerzett ismerőseit, este pedig Fogasné szívességéből a színházat látogatva. Harmadfél évvel utóbb ugyanazon színházban, hol egykor senkitől tekintetre nem méltatva állott egy sarokban kegyelemből: harmadfél évvel utóbb, a mint belépett a nézők közé, minden szem rajta füg gött s a lelkesedés az égiháboru hangján kiáltá: éljen Petőfi Sándor! Látván, hogy a telet már a kálvinista Jeruzsálem rideg falai közt lesz kénytelen tölteni, nov. 28- ról irt Nagy Ignácnak s eddigi szívességére támaszkodva, hathatósan kérte : kölcsönözzön neki negyven pengöforintot, minek visszatérítésére mindjárt föl- gyógyulása után minden erejét fordítani el nem mu- lasztandja. „Ha — úgymond — terhére nem esnék a Tekintetes urnák alázatos kérelmem teljesítése, kiragadtatnám a legnagyobb Ínségből, melyben ember lehet.“ Ugyané datum alatt Bajzának is irt s „halvány tintájánál feketébb sorsát“ előtte per longum et latum lerajzolta. Panaszol Laukára, hogy Pesten létekor elkért tőle nyolc pengő forintot kölcsön, — s hárommal most is tartozik. „Azonszemtelenségre valók kénytelen vetemedni, hogy Nagy Ignác úrtól pénzt kérjek kölcsön — igy ir. — Mint szégyenlem s mégsem tehetek máskép!“ Ily állapotában a múzsák is kerülték s minden a mit Írni tudott, mióta Pestről eljött, két keserves népdal volt. ZILAHY KÁROLY. (Folyt, köv.)
