Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Es azután ö sem nyugodott addig. — Nem tudom, minő szeszélyből, Petőfi, Szeberé- rényihez Vieszkára küldött levelében e költeményé­ről emlékezve azt Írja: „Ez az első és utolsó vers, melyet tőlem lát a világ. Lemondok, barátom a ver- selésröl, le! ez a mai világban szegény embernek háládatlan egy mesterség, átkozott keveset hajt a konyhára; lemondok tehát és a prózához állok, ba­rátom ! mitől valaha annyira irtóztam.“ stb. Meddig ragaszkodott ebbeli kemény határozatá­hoz, arra nézve biztos adataink nincsenek; annyi bizonyos hogy ugyanezen levelében tesz emlí­tést a zsebkönyvröl, melyben a társulati tagok jobb müvei („érdemkönyvünk jobb müvei“ — úgy­mond) megjelenni fognak. így jiát a feltétel nem le­hetett valami komoly, sem a határozat rendkívül ál­landó. _ Kérdéses levelét igy Írja alá : igaz barátod: (jelenleg) Petrovics Sándor tanuló, (hajdan) Rónai szinész, (jövőben) Sió szinész és literator. Miből láthatólag, nevének megváltoztatása foly­vást fejében volt ugyan, mert családi nevét igen tótos hangzásúnak tartotta; de még ekkor Sió nevet szán­dékozott fölvenni; később jött rá a Petrovicsnak szószerinti magyarosítására. Előbb egy Szeberényi- nek ajándékozott könyvébe igy irta volt be magát : „Orömfi Vidor.“ — A Petőfi nevet az Athe- naeumban használta először. 1842. aug. 21-én megesvén a közvizsgálat, a szeptember- és.októberből álló két hónapi szünidőre Békésbe Orlai Petries Somáékhoz ment Sándor. Ez alkalommal, per Komárom, Pest, Orlai kíséretében Duna-Vecsén szüleit is meglátogatta és egy hetet töltött nálok. Az öregek nem tudtak hova lenni örö­mükben, hogy csavargó fiokat végre mégis diák bőr­ben láthatják. De neki már ott „szörnyű sejtelme“ volt, hogy nagy változás fog rajta történni. Elöérzete nem csalt. Pápán a jobb tanulók közé tartozott ugyan, de ö nem volt az az ember, ki magának hasznos összekötteté­seket tudjon szerezni, tanítványokra szert tenni vagy a professorok kegyébe magát behízelegni. Köze­ledvén az uj iskolai év Orlaival együtt megindultak, j de Debrecenben a Csokonai sírjánál elváltak; Pe­t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom