Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Ugyanazon a gyűlésen, melyen a hazai irodalomnak szélesebb alapon való pártolását indítványozták, elhatározták egy «Nemzeti Ze­neműtár» megindítását, mely jelesebb zeneszer­zőink magyar zeneműveit volt magában fogla­landó. E tisztán nemzeti szellemű és irányú j művállalatot a legméltóbban épen Rózsavölgyi válogatottabb zenemüveinek rég várt közrebo- csájtájával vélte megkezdhetni a Kör. A «Ze­neműtár» havi füzetekben meg is jelent s első két évi folyamának előfizetés utján begyült tiszta jövedelmét az elöregedett Rózsavölgyinek engedték át. Szóval merész vállalkozásnak, nagy áldo­zatkészségnek adtatanujelét a Nemzeti Kör min­den alkalommal, midőn egy-egy fontosabb válla­lat pártolásáról, vagy valamely hazai művész gyá- molitása vagy jutalmazásáról volt szó. És az áldozatkészségben leginkább kitűnt egy lelkes csapat, az úgynevezett «timárlegények», kiknek Fényes Elek volt a mesterük. 0 tőle származott az eínevezes is. Valami németből fordított drá­mát adtak akkoriban többször a nemzeti szín­házban. «A vadon fia» volt a czime. Ebben sze­repel egy görög főnök, Timarch. Egy este a körnek néhány tagja, még mindig a látott da­rab hatása alatt vacsorálgatván a kör helyiségei­ben, belép Fényes, a másodelnök, midőn a tár­saságból valaki felszólal: «Helyet a timarch- nak!» Fényes nem értette a ezélzást s odaszól: «Tímárok vagytok ti mindnyájan!» Fölvilágosí­tották íögtön, de azért a név megmaradt sokáig. IV. Védegyleti bálok. A Kör szétválása. A Pesti és Nemzeti Kör. Liptbay Sándor és a «Közhasznú Glyülde». Az újra egyesült Ellenzéki Kör. A Nemzeti Kör nemcsak az irodalom és művészet pártolása által, hanem más utón is törekedett nemzetiségünk szilárdítására. 1844 előtt nyelvünk, nemzetiségünk a mostoha viszo­nyok között úgyszólván csak tengődött. A ma­gyar nyelv száműzve volt a főurak palotáiból, az országgyűlési teremből, nem lelt ápolásra a múzsák és Themis csarnokaiban, — mindenün­nen ki volt szorítva, csak a középnemesség s a nép őrizte meg híven nemzetiségünk e talizmán­ját és édes otthonra csak a nemesi kúriákban s a szegény nép kunyhóiban talált. Az 1843/44-ki országgyűlés visszahelyezte a magyar nyelvet őt megillető jogaiba. De nemcsak ezzel akarták a hazafiak a nemzetisé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom