Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
gondolva,orvosának észszerűen csakis igy kellett eljárni, menten a jövőjére való számítástól, mire senki akkor még feljogosítva nem is lehetett. Másrészt ez esemény tárgyilagos megbirálására kortársai közül alig lehet hivatottabb annál, ki maga is orvos létére emlékezhetik vissza és látta elzüllöttségét visszatértekor, mely a katonaságtól megszabadulás jogosultságát egészen magán hordozá, a nélkül, hogy ügyelő belátáson kívül orvosát egyéb érdem s tán őt a tettetés gyanúja távolról is érhette volna. Igen, ha vannak a véletlennek megfej t- hetlen törvényei, úgy ez esemény méltán a törvényszerűség hatására folyt be, a nélkül, hogy azt a kedvező viszonyok közrejátszásán kívül egyébnek lehetne tulajdonítani. Eme kedvező s minket örökre lekötelező fordulat nélkül, bizonyos, hogy ottmaradása türhetlenné vált befolyások miatt vesztére lett volna, mig igy kedélye üdeségével a rendellenességek is csakhamar kiegvenlittetvén, szabad elhatározásaiból származó bajaival újra emberül szembeszállhatott. Ily körülmény közt állapíttatott meg szívbaja s ez okon történt szabadság-levelének elnyerése. 1841-ik év kora tavaszán köszöntött be újra hozzánk Sopronba s megérkezésének szo- katlansága miatt szökéssel hozta azt a hir kapcsolatba, melyre okul saját nyilatkozata szolgált. — Tarka életfolyása s a közönségestől eltérő viselkedése dolgainak inkább rendkívüli lebonyolítására engedvén következtetni, lakótársammal, Pákhkal együtt nagyon megütközénk ama hir hallatára. — Aggodalmunkat eloszlatá nehány nap múltán megjelenése, kiaszottan, elviselt katonaruhában, hóna alatt az obsit- jával. Elképzelhető örömünk helyzetének tisztulása fölött akkor, midőn ót máskép, mint bajok közt, nem is képzelők. Viselt dolgai folyásáról való kérdezősködésünk s az ő panasza kiállott szenvedése felett s orvosa iránti hálája alig ért véget. Obsitjában a «treu und redlich gedient» kitételre nyomatékkai mutatott s Pákh- nak azon megjegyzésére: «No lám, mégis tettél valamit» büszkén válaszolt: — «Öcsém, ennél többet is tettem: mostam, söpörtem, sikáltam, ott is hol nem szerettem, csak a főzéshez nem akartam érteni — ez alól a vén bakák felmentettek — diák-kóficznak nevezvén főztömet.»
