Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
ható, hogy már itt költeményirással foglalkozott, s ebben már akkor saját géniuszának ragyogása látszott, csakhogy később vagy megsern- misité, mint sok mást, azt is, vagy emlekező tehetségében bizva, Írásba se foglalá. Szokásaként ugyanis ő költeményének nemcsak tervét s menetét gondolá ki előre, leginkább jövésmenés közben, hanem addig Íráshoz nem is fogott, mig nagyjában nem rendezé azt emlékezetében s ennélfogva javítások alig is találhatók iratain. En legalább véletlen meglepetésekor látott fogalmazványain törlésekre nem emlékszem, csak mindig szépen leirt sorai lebegnek előttem, melyek szépségével egyedül felesége írása versenyezhetett. Aztán segítségére volt, mint emlitém, bámulatos emlékező tehetsége, honnan bármikor előszedegetheté már rendezett alakban gondolatait s biztosan számíthatott reá, hogy az cserben hacyni nem fogja. Könnyű dolog volt neki János vitézt bármely versszakánál elkezdeni s minden fennakadás nélkül végig szavalni. Minden egyéb költeménye készen állt emlékezetében szóról-szóra és néha-napján széles jókedvében, bizalmas helyen, szívesen el is szavalá a kedveltebbeket. Amaz említett egy költeményénél többet en ez időben nem láttam; de nem is hallottam baráti körben sem, vagy a magyar társaság egyes tagjaitól, hogy szólott volna róluk avagy nyilván szavalt volna azokból. Már pedig a menynyire szeretett szavalni s fölkérve akárhányszor ki is állt a középre, s a minő kedvét leié később is meghitt barátai körében a maga által «vágott verseknek»* fölmondásában: hihetetlen, hogy ő, ki saját valóságát semmiben soha meg nem tagadá, kinél e jellemvonás már igen korán nyilatkozott, a sajátjával elő ne lépett volna ott, hol tuczat számra irtük és szavaltuk silányabbnál silányabb költeményeinket, — mondom, hihetetlen, hogy ő ebben is versenyre ne kelt volna velünk. Azonban ő ezt nem teve, tehát vagy hiúsága tiltá el, hogy szerzeményeivel— ha voltak — ily szűk körben föllépjen, vagy tán az általam kiszalasztott kritika, sérelmesen érintvén ez iránt mindig türelmetlen érzéket, s hallgattatá * Akárhány költeményét, mielőtt megjelentek, séta közben vagy — isten bocsá’ — a magyar-utczai La- matsch-féle ebédekről hazatértünkkor, ily bevezetés mellett: «Öcsém, halld, újra vágtam egy verset» szavalta el. így többek közt «Megy a juhász szamáron» czimü versét szintén ily alkalommal, a mostani rendőrtanya, akkor Grassalkovich-palota előtt állásba helyezkedve monda el, hozzátéve, miszerint Vachot Sándor tanácsára egy utolsó versszakot kihagyott, annak esattanósabb végződése kedvéért. — Dr. S. I