Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
szeritheték, sem a vagyonosabbak élősdi pajtásává őt le nem alacsonyitliaták s ha összejöveteleinken mégis megjelent, kinálgatásaink elfogadásában mindig tartózkodó, majdnem sze- mérmetes volt. E mellett katonai méltóságára minden közlegénysége s figyelmet alig érdemlő termete mellett is sokat adott, kötelességét komolyan s egész pontossággal teljesité, s bármily nehezére esett is, el nem hanyagolá azt. Saját értékének súlyát érezve, sőt még másokkal is éreztetve, magát mindenkinek oda nem dobá s ez okból uj barátságot egy-kettő kivételével nem igen kötött. A mellékes utakon hazulról érkezett hirek csak még jobban fokozák elkeseredését, miután semmi kilátása nem nyílt, hogy apjával ügyét kiegyenlíthesse. Egyedül édes anyjának gondoskodása s még nagyobb bánkodása nyitotta meg előtte időnként éléstárát, melyből a mint valami érkezett, nehogy a kaszárnyában lába keljen, lakásunkra hozta, s minden falatjából szívesen részeltete bennünket is. Sopronban egy évnél tovább tartózkodván, ez idő közben, mint afféle fukar ismerkedő, régi barátjain kívül egyedül a magyar társaság tagjai közt keresett magának újakat. így ismerkedett meg Pákhkal, Nagy Imrével s másokkal. A társaság * elnöke Hetyésy tanár, titkára Pákh volt. Könyvtára a tagok által szokásos használaton kívül kivételesen Petőfi számára is nyitva állt. Mint könytárnok igen jól emlékszem, mily szorgalmas olvasója volt a jelesebb műveknek, az Athenaeum-féle komoly irányú lapoknak, mint vitt el három-négy kötetet egyszerre bő köpenyujjába dugva s katonásan nagy léptekkel távozva, meddig böngészgetett hallgatagon egyik-másik műben, hogy kiválaszthassa a legjobbat s mily pontosan hozta vissza az elolva- sottat. Alig volt a társaságnak szorgalmasabb olvasója nála. Tag nem lévén, rendes üléseinken meg sem is jelenhetett. Azonban a napi kérdések vitatásában, melyek akkor a Vörösmarty, Bajza szerkesztése mellett megjelenő Athenffium és társlapja köréből indultak ki, rendesen mindig élénk részt vett, határozott alapos nézetei nem egyszer kellő méltatásban is részesültek. Nem gyanítottuk fényes jövőjét, nem , Sajnos, hogy évkönyvei s egyéb nevezetes ok- nanyai az ötvenes években, mint hallom, elvesztek, vagyis valamely «gutgesinnt»-ségnek áldozataként el- íamvadtak. Pedig bizony ártatlanság volt az egész! '/ J
