Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
kit még valahol Eperjesen gondolt — megpillantó, s még inkább elcsudálkozott, mikor hallá, hogy a «természet vadvirága», a mozgalmas és változatos fővárosi élethez szokott Petőfi, már egy hét óta tartózkodik Iglón, a esendes kis német városban! Albert megjelenése bizonyos mértékben változatosabbá tette Petőfinek itteni tartózkodását; a fagyos szentek után jobbra fordulván a májusi idő, gyakrabban kisétáltak a szabadba, majd Pálmafalu felé, majd a köz-mulató-helyekre, nevezetesen a szép kilátást nyújtó Blaumondra és a [kies fekvésű kőaljára s így a költő a helybeli lakosságnak is több elemeivel jött érintkezésbe. Iglón akkor még igen csekély volt azoknak a száma, kik Petőfit müveiből ismerték; némelyek csak annyit tudtak róla, hogy jó bordalokat irt s ezért őt valami hatalmas borivónak is képzel- j ték. De ezek várakozásának Petőfi itt legkevésbbé sem felelt meg, sőt inkább azon csodálkoztak, hogy hogy tudott ez a mértékletes, józan ember hires bordalokat Írni. A kőaljai park Petőfi ko- ! rában még csupa fenyőfasorokból állott; ez a mulatóhely mintegy félórányira fekszik a várostól a Hemád folyó mellett, melynek túlsó partján ottan egy meredek nagy sziklafal emelkedik. Ettől nevezte el az itteni németajkú lakosság a szikla körül elterülő mezőséget«Unter’m Stein»- | nak, s ennek kaptájára mondták aztán a magyarul beszélők a kérdések minénuisége szerint: «a kő alá, a kő alatt, a kő alól, vagy épen igy is: a kő alattról.» Petőfinek is nagyon tetszett e helynek szép fekvése, de annál kevésbbé az a prózai és nem ; is helyes magyar elnevezése. «Miért nem neve- í zik ezt a mulatóhelyet inkább Szirtaljának ? — kérdé egy alkalommal — ez sokkal megfelelőbb és hangzatosabb is volna.» De távoztával ez a helyes megjegyzése feledékenységbe ment. Még Kerényi is eljött Iglóra, midőn megtudta, hogy Petőfi még egy ideig ott akar mulatni, s hogy Pákli Albert is ott van. Kerényi látogatása csak egy napig tartott. Szép tavaszi nap volt, Petőfi a délutáni órákban az együtt lévő nő- és férfitársaságot sétára szólítá fel az Anna-kápolna felé. Elkísérte a társaságot a házi kutya is. Ezt a kutyát öcséim különféle mesterségekre tanították volt be s élénk, fürge természeténél fogva elnevezték Yidornak. Történetesen Kerényinek irói neve szintén Vidor volt. Mig Kerényi a hölgyekkel társalgott, azalatt Petőfi a kutyának köveket kezdett dobálgatni s mindannyiszor torka- szakadtából kiálta: «Vidor apport, apport Vidor!» Kerényi nem tudván mire magyarázni ezt a különös mulatságot, kérdőleg meresztgette az ő nagy szemeit hol Petőfire, hol azokra, kik Pe-
