Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
felé Horvátországba s a vezénylő káplártól engedélyt kapott az éjnek barátai közt tölthetésére; a minek ezek nagyon örvendettek. Petőfin már ekkor észrevehető volt, hogy a katonai pálya nincs egészen inyjére; de azért nem panaszkodott sőt helyzetének leginkább' nevetséges oldalait igyekezett föltüntetni, noha nem hallgathatta el, mily nehezére esik, ho gy a kiszabott órán túl gyertyát égetni nem szabad s igy csak lopva olvasgathat néha-néha. Azt is elbeszélte, mint kezdte káplárja a katonai gyakorlatokban oktatni. „Tudja-e kend, mon- dá, a káplár szavát idézve, mi a s t é 1 i n g ?“ „Nem.“ „No hát: a stéling a katonának azon stellungja, melyben áll.“ r Ejfél után búcsúzott el újra selmeci barátaitól Petőfi s másnap tovább haladt azon az utón, melynek végpontja a haza határain kívül esett, lelkében egy szebb végzet derengő, de olthatatlan fényű álma; tarisznyájában Schiller és Horatius — két rokon genius életadó talismánja, — mintegy zálogai a megálmodott jobb jövőnek. Nehéz szívvel vált meg a hazai földtől. Egy ide- ; ig ezredével Horvátországban tartózkodott; azonban nemsokára Tyrolba és névszerint Bregenzbe tették át. Nem valami meleg ragaszkodással csüngvén a katonai pályán, nem csuda ha közkatonaságnál feljebb nem mehetett — menni tán nem is akart — s ily minőségében a legterliesebb és legalacsonyabb munkát kellett végeznie. Későbbi jobb napjaiban nem-egy- szer egész kedvteléssel mesélte barátainak, mint kellett csikorgó hidegben, csattogó téli időben lapátolnia a havat a kaszárnya udvaráról; mosogatnia a vasfazekat, mikor a mosogató ruha ujjához fagyott; főznie sor szerint a málégaluskát társai számára a szakaszban, nrg a káplár „menjen kend“-je hangzott: akkor menni strázsára éjszaka, egy végiében két óra hosz- szat. Ilyenkor lépéseit számitgatta vagy Horatiusból 1 szavalt, — e volt egyedüli mulatsága, ha sétája közben verset nem faragott. — Notabene, az a káplár I később, 1847 körül, mikor már a költő nevét két ország tisztelettel említette, már őrmesterré avanzsi- rozva, meglátogatta Petőfit. Petőfi szivesen fogadta, pipával kínálta s leültette egykori nehéz napjainak ezen osztályosát és intézőjét; de a káplár nem ült le hanem magát stélingbe téve, egész tisztelettel olyanformát fejezett ki : tudja ö hogy Petőfi nem kapitány, még csak nem is káplár, hanem mindenesetre rangbeli ember immár, és valami olyan, a kit neki megbecsülni kötelessége. (Tolyt. köv.) ZILAHY KÁROLY.
