Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
Az «Irodalomtörténeti Közlemények», a tud. akadémia évnegyedes folyóirata, melyet Ballagi Aladár szerkeszt, most megjelent füzetében több közlemény foglalkozik Atillával, a hun királyra vonatkozó történelmi forrásokkal, mondákkal és bibliográfiával. A szerkesztő, Ballagi Aladár irta ezeket a «Philologiai közlöny»-nyel kifejlett polémia következtében, fölmerülvén a kérdés, hogy a világhódító király nevét hogyan kell kiírni. Az első czikk Atilláról: «Calanus és Aretinus Athilája», új adalék régi plágiumok történetéhez. Ebben az van kimutatva, hogy Aretinus (1370—1443), Itáliának a maga korában kiváló tudósa, szóról-szóra lemásolta Calanus művét, csak a czímet változtatva, s mint sajátját bocsátotta közre. A következő czikk- ben Ballagi azt a kérdést veti föl, hogyan hivták voltaképen a hun királyt: «Attila-e vagy Atilla?» Az «isten ostorának» nevét annyiféleképen jegyezték föl, hogy valószinüleg az igazit soha sem fogjuk megtudni. De azok az Írott emlékek, melyek a hun király utáni legközelebbi időből származnak, Atillát említenek, s így Ballagi is ezt fogadja el. Majd egy XYI. századbeli olasz költeményt ismertet meg teljes szövegében, mely Atillát mint kutyafajzatot é3 rettenetes barbárt állítja a világ elé; végül Ballagi az Atilláról megjelent művek, költemények, színdarabok (az akadémia pályázatára küldött kéziratokat' sem mellőzve) bibliográfiáját állítja össze. A füzet egy másik közleménye (dr. Merényi Lajostól) her- czeg Eszterházy nádort mint költőt mutatja be. Eddig mint egyházi Írót ismertük az első Eszterházy herczeget, most egyszerre több költeménye került napfényre, melyeken Zrinyi hatása szembetűnő, a mi szinte természetes is, mert a költővel Eszterházy sokat érintkezett és tisztelte. Irodalomtörténetünkre vonatkozó több érdekes adalékkal találkozunk még a füzetben. Egyik legérdekesebb Kara Győző czikke Arany János összes müveiből kimaradt egyik verséről. Arany 1848-ban mint nemzetőr Aradon tartózkodott október 31 — nov. 5-ike közt, mint maga Írja Petőfihez intézett egyik levelében. Akkoriban már két magyar lap jelent meg itt, az egyik az «Arad» czímű, Bangó Pető szerkesztésében. Ennek decz. 16-iki számában jelent meg Aranytól «Erdély» czímű költemény, mely eddig nincs fölvóve a nagy költő összes művei közé. A költemény arra az időre vonatkozik, midőn Kolozsvár eleste után 1848 november végén egész Erdély elveszett a magyar kormányra nézve, s Czecz alezredes Csúcsára volt kénytelen vonulni az erdélyi sereg romjaival, hogy Bem vegye át a fővezérletet. Ezt tárgyalja Arany «Erdély * költeménye, mely igy hangzik:
