Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
«Fürdik a holdvilág az éj tengerében, Bánkódik a betyár erdó' sűrűjében, Baltája nyelére támaszkodva mondja: «Mért adtam fejemet tilalmas dologra!» Ez a változtatás, mint látjuk ismét egyszerűbbé tette a verset. A kihagyott két sor is ennek a czélnak esett áldozatul s érdekes, hogy a népköltés munkája itt megint az egész vonalon győzött. Ez a kihagyásos összevont szerkezet (vagy tudományos nyelven: olvasat) országszerte kiszorította az eredetit. íme a népköltés úgy, bánik Petőfivel, mint a mester szokott bánüi növendékével: át-meg át- gyurja, bővíti és - rövidíti kénye-kedve szerint. Mert hiszen mind e mélyreható változtatások, melyeknek épen az imént Petőfinél tanúi voltunk, item minden törvény nélkül vagy puszta szeszélyből származnak, hanem ép oly szabatosság, ép oly törvényesség uralkodik mind ezeken tüneményeken, mint magának az irodalomnak vagy mű-költésnek folyamatain; csakhogy e szabályosság más, mint a mű-költésé, ez a természetes ősi öröklött hagyomány szabályossága. Ez az, a miben a népköltés különbözik a műköltéstől. Ha tehát legnagyobb költőinket bajos megértenünk a népköltés titkainak ismerete nélkül, bízvást mondhatjuk, hogy magát a népet még annál inkább is bajos. Népünk érzésvilága: hót lakattal elzárt titok, melynek kulcsa a népköltés. Azért nemcsak abból a szempontból érdekel bennünket, mint az irodalom kútfeje, forrása, mint az a forrás, melyből nagy költőink merítettek s mint eltűnt korok és nemzedékek érzéseinek emléktára; de nem kisebb jelentőséget nyer az által, hogy a most élő milliók szivét halijuk benne megszólalni leplezetlen őszinteséggel. Hiszen a nép ezeket a dalokat nem nekünk, hanem önmagának dalolta. Saját szivén könnyített velük. Mindent, a mi őt meghatja, mindent, a mi fáj vagy örömet okoz neki: dalaiba önt belé s csak dalait kell megismernünk, hogy ezt az egész érzésvilágot lelkünk világával össze tudjuk olvasztani. Vikár Béla
