Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

délyből s Magyarországról is a mezitlábos ifjú hősök dicsőségesebbnél dicsőségesebb fegyvertényeinek hire érkezik. A Patrona Hungáriáé alakja a becsülettel és vitézséggel küzdő csapatok lobogóiról biztatólag tekint alá s az ország minden részében újra dörögnek már a Bem, Klapka, Görgei, Damjanics ágyúi. A szabad eszmék évfordulójának ünnepén megszólal azonban a márcziusi napok legnagyobb alakja, Petőfi is, ki a Közlöny márczius 15-iki számára, alábbi jellemző, kevésbbé ismert versét küldi be Erdélyből:

Én bátran állom a csaták tüzet,

Tudom, hogy a golyó nekem nem vét,

Tudom, hogy a sors őriz engemet,

Hogy engemet megölni nem lehet,

Mert én leszek, nekem kell lenni, ki Ha elleninket, mind a föld fedi,

Megéneklem majd diadalmadat,

Szabadság, és a szent ha'ottakat,

A kiknek vére volt keresztvized,

S halálhörgése bölcső éneked ;

Kell, hogy megérjem azt a szép napot,

Midőn áldásodat reánk adod,

S annyi átokteljes év után Sirunk, mosolygunk az öröm mián.

Midőn, mit eltört lánczunk ad, a vész Egy szabad nemzet imádsága lész!

Kell, hogy megérjem azt a nagy napot, Melyért lantom s kardom annyit fáradott.

Petőfinek ezt a versét az ünneplő Debreczen hazafiai még az nap szavalgatták s a fürdőház mellett a katonai zenekar dalain gondtalanul mulató tömeg bizonyára ép oly kevéssé remélte, mint a költő, hogy hónapok múlva legnagyobb költőjére és legdrágább szabadságára Világos, az aradi Golgota és a segesvári csaták szomorú enyészete fog ráborulni. Zuboly.