Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

Hivatkozhatott is boldog gyermekségére, mert a boldogtalanságot már ekkor sokfélekép megizlelé s igy a visszaemlékezésnek fájó hangja annál igazabban jöhetett ajkára. Ezen kedves gyermek körében s egy-két meghitt pajtásával eltöltött idején kívül, a többit fentebb elmondott kedvteléseire, a tanulásra s tavasz jöttével a madarászaira forditá. Azonban nem a szó szokott értelmében, mert nem madarakra vadászott, hanem csak fészkeiket kutatta s leste, várta a fiókák fejlődését, mintha sajátjai lettek volna. Ez a szórakozás végtelenül kedves mulatságunk volt. Titokban ketten, legfölebb hárman indulánk a fészek-keresésre s időnként el- ellátogatánk oda,hogy megfigyelhessük a kikelést, a piczikék pelyhesedését s végre szárnyra kelésüket. Mily öröme volt, ha végig lesheté fejlődésüket s mennyire bánta, ha feldultnak, kirabolnak találtuk a fészket.

Órákig elheverészett az árokpartok, gyepük mentén, a védő bokrok mellett, hogy kileshesse a hímnek ide-oda reppenéséböl, hangjából s a nőstény véletlen kiszállásából a fészek hollétét, s mily vigyázva, lábhegyen kereste azt fel, nehogy kárt okozzon. Megjelöltük a helyet, s világért se érintők, csak szünnapokon el-ellátogatánk csipegö kedveseinkhez.

Te feledhetetlen szentlőrinczi kendervölgy! gyepes partu árokszegélyeddel, melynek üde víztől áztatott pázsitos fenekére óvatosan inni száll az éneklő kis madár — hányszor fogadtad őt csendes rejtekedbe, leselkedve a kenderike s a karcsú barázdabillegető fészekrakására, hallgatva a fennlebegő pacsirta áradozó dalát, s lehelve a völgyi áramlat illatát! Ti gyermekkornak ártatlan órái, mily háboritlanul, csendben reppentetek ott el felettünk, oly csendben, hogy csak a dombnak benyúló árnyéka juttatá eszünkbe takarodónk idejét. Estenden hazaérve a kis ajtónál búcsút vevénk egymástól, vagy ; még egy rövid játékot rögtönzénk annak a fürge kis barnának kedvéért, ki ott himbálódzott a nyitott utczaajtó szárfáján — ki-kitekintve, hogy jő-e már a várva-várt — s tán aggódva is, hogy a közeledő nyáj csengője már behallatszik s ő még se, még se jő.

Ily boldog nap, nap után, elhozta vizsgánk idejét, mit jó sikerrel bevégzénk s elváltunk egy időre, hogy újra találkozzunk és szóba hozzuk az elmúlt szép napokat.