Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

1 -— Legyen feledhetetlen emlékednek szánva, jó vezetőnk, itt e helyen annak kimondása, hogy igaz munkád, melylyel minket komolyan és játszva egyaránt hiven foglalkoztattál, hálás termő földre esett s ha egyébért nem is, ezért az egy szeretett tanítványodért, kire még agg korodban is büszkén emlékeznél, méltó elismerés illet! Legyen emléked áldott, hosszú pályádon nehéz, de igaz életet éltél! És te bársonypuha, zöldelő térség, a falu felső végén, melyet ma már az ekevas feltúrt s gazdagon termővé ala- kitott, hányszor valál tanúja a gyermeki örömök ártatlan zajának. Te láttad, mint repült a lapda hatalmas ütései alatt, mint futott evetként s dobott mint egy nyilvető ama bátor kis hős, kinél hatalmasabb alak nem taposott soha! — Vékony, czingár gyerek létére mind ez alig eshetett nehezére s tán elősegitheté fejlődését s ügyességét ama körülmény, hogy apja mészáros lévén, holmi aprólékos testedző munkához már otthon játszva hozzászokott s ez okból karjai fejlettebbek, mozgásai ügyesebbek valának, mintsem látszat utdn tőle várni lehetett.

Az iskola a falu felső végén egy ma is külön álló, s akkor az esperesség tulajdonát képező épületben volt. Ennek keleti oldalán állott ama tágas terem, hol a négy osztály, számra 40—50, együtt tanult s mig egyik részszel a tanár foglalkozott, addig a többi feladványát készité vagy figyelt.

Petőfi, mint kisebb tanuló, a terem baloldalának harmadik padjában, közvetlenül mellettem ült. E padra volt czifra betűkkel felírva neve, itt gyakorolta magát a szépírásban, mint kedvelt foglalkozásában, innét hallatta bátor- feleleteit, melyek főkép a latinban mindig dicséretesek valának. Ezen kívül ügyes irótoll- metsző volt. Jaj volt annak, ki őt ebben vagy betürajzolásában zavará. Azzal szembe szállt,, ha Herkópáter lett volna is. Hirtelen felállt,' mellét kidomboritá, bal öklét — mert balogvolt — felemelé, szemei haragra gyultak s ha ez az ijesztés elég volt, újra feleselés nélkül