Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
PETŐFI GYERMEKKORÁBÓL. Irta dr. SASS ISTVÁN. Petőfivel legelőször Tolnamegyében, Sz.-Lö- rinczen találkozóm, hol, ha nem csalatkozom, 1832/3-ban töltött egy évet az akkor fennálló alsó gymnáziumban s igy mintegy fi—10 éves lehetett. Derék tanárunk Lehr András volt, a korán elhunyt Lőrinczi Zsigának, s a még most is élő jeles pesti tanárnak, Lőrinczi Albertnek édes atyja. Egymaga egy teremben négy osztályt tanított. Megtanultuk tőle sok egyeben kívül a latin nyelv alapjait, úgy hogy később feledhettünk is belőle valamit, s ha Petőfi jó latinná vált, — minthogy az is volt — úgy ezt főkép ezen alapvető tanárának köszönheti. Egymás közt csakis ezen a nyelven beszélheténk, kivéve azon időt, midőn a közös lapdázás ideje a tanár vezérlete melletttavaszszalmegnyilt. Nemnagyitok, ha ezen mesterénél keresem az alapot, mely Petőfit később ama tetőre emelé, honnét Horatiust megértvén s nagy részét könyv nélkül is tudván, az legkedvesebb mesterévé vált. A hatalmas tölgynek itt ez az iskola hintette el csiráját, mert tagadhatatlan, hogy latin- sága volt az, mely őt a legnehezebb megpróbáltatások közt sem hagyá el s klasszikái műveltsége volt az, mely az elhanyatlástól megmenté. Sokat nélkülözött, rongyoskodott, éhezett, fázott — de Horatius nélkül ritkán volt, vagy ha nélkülözte is, az «acquam memento rebus in arduis sérveire mentein»-féle kedves költeményé- [
