Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
I a vándorszínész, ha Budapestre jő, a nemzeti j színházba siet. Mi is oda siettünk, égő vágygyal, kivált pedig Miklósi pajtásom. Bekopogtattunk Fáncsi Lajos rendező hivatalos szobájába, be- i mutattuk magunkat s bemeneti jegyet kértünk az előadásra. Czakó Zsigmond «Végrendelet» czimü drámáját adták, melynek hírneve az egész hazát beszárnyalta akkor. A magas műveltségű Fáncsi igen nyájasan fogadott bennünket, szóba eredt velünk, azt kérdezvén : meddig szándékozunk a fővárosban időzni, s midőn azt hallá, hogy egypár hétig, meghagyta, hogy minden este menjünk el a színházba, mert, úgymond: «itt tanulhatnak valamit.» Fáncsi kegyteljes, leereszkedő modora által, melylyel minket vidéki kis szinészkéket fogadott, el voltam ragadtatva, hiszen az addigi legtudományosabban képzett magyar színészt mindaddig csak az «intrikus Fáncsi» néven ismertem, miként átalánosan hívták, valószínűleg azért, mert rendesen cselszövőket személyesített, a mi neki legkitűnőbb szerepköre volt. «Hát még nagybátyám, Lendvai, hogyan fogad majd!» jegyzé meg Miklósi, mialatt a színpad melletti öltözőbe léptünk, hol az elsőrendű tagok öltözködni szoktak. «Alászolgája! jó estét kívánok! Lendvai úrral szeretnék szólni» -— mondá szerényen Miklósi. «Nos, mi a baj ? Itt vagyok!» — szólalt meg, épen kitömött trikot-ját huzva fel, egyik asztal mellől a nagy színművész. Miklósi, meglátva Lendvai arisztokratikus szép arczát s büszke tartását, zavarba jött, félénken lépve hozzá, mélyen meghajtva magát, mondá : «Én Miklósi Iván vagyok Erdélyből.» «Jól van,jól! Hát aztán mit kíván tőlem?» kérdé szárazon Lendvai. «Tiszteletem kívántam tenni», válaszolt a kis színész. «És vájjon miért?» veté oda könnyedén a nagy plasztikus. «Azért bátorkodtam — hebegett zavartan Miklósi — mert rokonok vagyunk». «Rokonok ! ? — kérdé meglepetve Lendvai — hogyishívják önt? Miklósi! Most hallom ezt a nevet először. Talán bizony álmodta bará- tocskám.» Azzal hátat fordított el nem fogadott rokonának, s tovább folytatta öltözködését. Ki írhatná le Miklósi levertségét s zavarát, mi reám is hatott, nem tudván mire vélni: vájjon kinek van igaza?