Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
Petőfi kéziratai. A Petöfi-társaság könyvtára pár hét előtt érdekes kézirathoz jutott D. Keresztes Teréz urhölgy szívességéből. Petőfi 1845-ben Szalk- Szentmártonban, később pedig Dömsödön időzött, s ez utóbbi helyen hagyta e kéziratait, melyekről a „Petőfi társaság Lapja“ azt írja, hogy hihetőleg az 1845-ben „Szerelem gyöngyei“ czim alatt megjelent gyűjtemény első fogalmazványai. A költemények különböző nagyságú papírdarabokra, részben hivatalos minták tiszta oldalaira vannak Írva, s kétségtelen, hogy a nagy költőnek saját kezeirása. Az e kéziratban foglalt 12 költemény közül, melyek egynek kivételével mind föltalálhatok a „Szerelem gyöngyei“-ben — nyolcz csaknem minden utólagos igazítás nélkül került ki a költő tolla alól; egy pótláson s a versszakok sorrendjének egy változtatásán kívül nem sok törlést látni a többin sem. Aránylag legtöbb törlést és javítást találni az „Elnémult a íergeteg . . .“ czimü költeményében, melynek eredeti fogalmazatában a következő három sorszak volt: Áttekintek a végetlen rónán, És tekintek múlt időmön át, S újra érzem múlt időmnek minden Örömét és minden bánatát. Szivem olyan tele érzelemmel, Csak alig, hogy elviselhetem. Érzelmim közt a legkeserűbb és A legédesebb a szerelem. Szivem igy, megtelve érzelemmel, Egy pohár, a mely csordultig áll; Mig ki nem fut: bár csak kiiiritné Akár a lyány, akár a halál! Ezek, úgy látszik, nem nyerték meg a költő tetszését, mert ki vannak törülve, s más három versszakkal helyettesítve, a mint azok a költő összes költeményeiben olvashatók. „A hazáról“ czimü szép költeményéből a költő három versszakot később, a költemény egységének előnyére, kihagyott, s ezek összegyűjtött költeményeiben nem találhatók. A hiányzó versszakok ezek: Oh, hogy csak könnyet onthatok. Csak gyáva könnyet a honért! Miért nem hí, miért nem int hát, Hogy kebelemből ontsak érte vért?
