Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Még az nap meglátogattam Szalontán Arany Jánost. Örültünk-e nagyon egymás láthatásának? Csak úgy, mint az a vendég és az a házigazda örülhet, ki tudja bizonyosan, hogy holnapután ellenségnek fog helyt adni a hajlékban. Azelőtt kevés idővel távozott el onnan Petőfi. Arany beszélte róla, hogy mikor utolsó este ott mulatott, egy szép ezüst veretes török pisztolyt mutatott neki, melyet Erdélyben kapott ajándékul; nők és gyermekek is voltak a szobában, és sok ismerője Aranynak; a pisztoly kézről kézre járt, mindenki megnézte azt, s el is csettenték sokan, hogy lássák, milyen szépen szikrázik a kova; a pisztoly természetesen sohasem volt megtöltve, mint Petőfi mondá; ö csak ereklyéül tartogatta azt bőröndje fenekén; egyszer aztán ö is kezébe vette azt, s elcsat- tantá a löportalan sárkányt és akkor elsült a pisztoly, két golyó fúródott a falba, egy arasznyira Petőfi fejétől. Abban az órában minden jelenlevő megkerülte tulajdon megásott sírját. Isten csodája, hogy egy sem esett bele. ____________