Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
XIX. Boér Antal levele. Mikefalva, nov. 25. A Vasárnapi Újság f. évi 47. számában az „Adatok Petőfi halálához“ cziinü rovatban két egymással ellenkező levél közöltetvén, szintén fölhivatva érzem magamat, elmondani mindazt, mit e tárgyról tudok, a mit korábban csak azért nem tevék, nehogy a netalán életben levő, kedves költő ellen költsem a bulldogokat. 1850-ik évben, és igy épen azon időben, melyről Szőllősi Balázs ur ir (VII. levél), Pesten valók belebbezve s minden nap várám az ellenem, mint képviselő ellen hozandó Ítéletet; — a többi között Kossuth Lajos anyjánál találkoztam egy erdélyi rokonommal, Kovács Lencziné, született Kabos Zsófiával, ki nekem egy népkölteményt, de újat, előttem ismeretlent adott. Ha jól emlékszem, igy kezdődött: „Tánczoljatok, lyányok; tánczoljatok /“ — Ezen költeményben Petőfi szellemét ismerve fel, csodálkoztam, hogy létezhetik Petőfinek egy előttem ismeretlen müve; s midőn az irodalom nagy veszteségét hoznám föl, a kedélyes kis menyecske, bizalmas körben találva magát, megnyugtatott, hogy Petőfi él, Nagybánya környékén egy női egylet őrködik fölötte; minden argusi kutatás daczára is biztosságban van, ő maga is beszélt vele; s ezen költemény előttem csakis azért iemeretlen, mert az 1850. év farsangján született. Kovács Lencziné az írtam időben azért rándult volt föl Pestre, hogy az, Urbán üldözései elől bujdokló férjének, herczeg Lichtenstein utján, (kihez mint a nyomorban lévők pártolójához utasítva volt), az akkoriban még mindenhatóságában álló Haynau előtt védelmet ” pártfogójáét eszközöljön ki. — Ez történt az 1850-ik év tavaszán. Tehát én ajánlok embert, a ki él a Szilágyságban (a helység nevét nem tudom), ki maga beszélt, s állítása szerint, több Ízben együtt volt Petőfivel. Tessék ezen írtam nevezetes körülményt neki fölemlítve, őt magát fölszólítani, ha gondolja, hogy Petőfi fölfedezése neki ártalmára nem leend. — Kabos Zsófia, Kovács Lencziné asszony állítása nagyon is összevág a Hat- faludi Elek állításával. *) — Boér Antal. XX. A „Nefelejts“ egy névtelen levele. A „Nefelejts“ czimü hetilap f. é. 86-ik számában Károlyfehérvárról következő névtelen levél jelent meg : „T. szerkesztő ur! Szóljunk mi is a dologhoz : Petőfit értem, kinek bizonyos haláláról mindenképen meg akarnak győződni; én is tudakozódtam már felőle, s kötelességemnek tartom, nyilvánosságra hozni, mit róla e részben hallottam. 1856-diki augusztus havában Szilágycsehben időztem, s H ..........volt f orradalmi kapitánynyal épen Petőfi költeményeinek olvasása közben ismerkedtem meg; az ősz férfiú — mint mondá— Petőfit ismerte már a táborban; s vigasztalt, miszerint most is él! — Elbeszélte aztán, mint találkozott vele Zilah városában, mint ismert a deszkát áruló székely ifjúban Petőfire. — A dolog ugyan titokszerü, mindazáltal sokkal komolyabb, hogysem e percz- ben elhallgatnám. — Nem szólok többet, soraimat azon őszinte hazafiui kérésiéi zárom be : legyen szives az akkori ref. lelkipásztor ur felelni ; volt-e forradalom után Petőfihez hasonló egyén házában, vagy nem ? — Ha igaz, a mit H. mondott, milyen lenne az én örömöm!“
