Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Szil-Sárkány, nov. 24.

Már három Ízben közöltettek a Vasárnapi Újság hasábjain Petőfi halálát bebizonyítani akaró adatok; azonban a kérdés — mint tudjuk — máig is oldatlanul maradt. **) Részemről azt mondom, jobban is szeretem igy. Én tudniillik soha sem tudtam hinni, mikép oly nagy lett volna bűnünk, hogy érdemesek lettünk volna oly nagy büntetésre, hogy egyszerre mindentől megfosztassunk. Hittem s úgy hiszem, nem egyedül valók e hitben — hogy azon égi láng, melynek végellobbanása helyét és idejét keressük, nem aludhatott ki egészen, csak hamu alá rejtőzött, nem akarván világítani a rémes sötétségben, minthogy az emberek úgy sem melegedhettek volna nála, s a roszakarat még végkép ki is olthatta volna. Elrejtőzött, hogy ha majd ismét feljő a hajnal, annál dicsőbb legyen ragyogása.

Ez volt hitem mindig, s szinte jólesett lelkemnek, hogy ezen — oly sok ezrekkel közös hitem, a Vas. U. törekvései daczára is meg nem rendit- tethetett. Meglehet, hogy ez csalóka hit, hiú remény, de én Arany szavai szerint „hiszek és remélek boldogabb időket,“ s ezen esetben — véleményem szerint — jobb a kétes remény, mint a szomorú valóság!

Hogy pedig e hitem és reményem nem fellegvárra épült, azt ezennel két adat által igyekszem bebizonyítani, mely adatok tehát Petőfinek nem halálára, hanem életére vonatkoznak.

Azonban szerkesztő ur ismét fájdalmasan fog felsohajtani : ime, itt megint egy ember, ki csak „aztmondják“ után beszél, maga pedig nem látott semmit! És ebben önnek teljesen igaza van. De ha azt mondom, hogy olyan két egyén után beszélek, kiknek szavaik valóságában úgy tudok hinni, mintha magam láttam és tapasztaltam volna mindazt, mit elmondandó vagyok, úgy e két adat mégis érdemes némi figyelemre.

Ámbár meg vagyok győződve, hogy az illetők kisebb körben mondott szavaikat a nagy közönség előtt is bátran el merik mondani, de minthogy ezt még eddig — s talán elvből — nem tették, ugyanazért neveiket én sem nyilvánitom, ámbár magántudakozódásokra mindenkor kész vagyok azzal szolgálni.

Az első adat a következő : t. G . . . J. ur, jelenleg kerületi jegyző

B

...............on Sopronmegyében, — a forradalom alatt székely-lovassági

s

zázados, mint ilyen a gyászos eredményű hadjárat bevégzése után a császáriaktól haditörvényszékileg halálra ítéltetvén, menekülni kényszerült, s mint bujdosó 1850-ben kis ideig baráti körben Kolozsvárott tartózkodott. Itt a bizalmasabb hazafiak körében gróf L . . . . urhölgy az akkor nagy nyomorban s szegénységben sinlödött Petőfi fölsegélésére aláírási ivet köröztetett, melyre maga G . . . . J. ur bujdosó körülményeihez képest Petőfi számára bizonyos összeget aláirt.

Bizonyos tehát, hogy Petőfi 1850-ben s valószínűleg a következő év elején is Erdélyben volt, mert különben föltenni sem lehetne, hogy egy köz- tiszteletben álló grófhölgy, nevét csalásra használja fel, s oly egyén számára gyűjtsön adakozást, kinek életbenléte felől nem bizonyos. *)

***) Az illető tj lelkész ur igen lekötelez bennünket, ha e tényre vonatkozólag be- í küldi nyilatkozatát. — Szerk,

*) De hát a gyűjtőt nem csalhatta meg valaki? — Szerk.

XVIII. Kiss I lek levele.