Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

seggel ad Petőfinek megnyugtató felvilágositást : miként ez nem visszavonulás; e csapat, a fővezértől küldve, fontos missióval megy haza a székelyföldre. Petőfi azonban az őrnagyhoz kérdést kérdésre tett s míg a derék őrnagy ezekre válaszolt, az egész csapat, mintegy másfél ezer ember, az utón fel, szekerünk közelébe ért s ott megállva, élénk kíváncsisággal hallgatta az őrnagy és Petőfi közti párbeszédet.

„Mi a neve százados urnák?“ kérdi az elválás előtt az őrnagy.

,Petőfi* felelt Sándor.

,„A poéta*“? kérdi egy erős hang, a huszárság hátulsó soraiból.

,Igen‘, válaszol Petőfi.

E szóra, mint varázsütésre, felriadt a hallgatag völgy s ezerötszáz torok „éljen“ kiáltása mennydörgőit végig a hegyek közt s áradatkint megindult az egész tömeg szekerünk felé, melyben Petőfi lángra gyűlt arczczal, a meghatottságtól mintegy átszellemülten állt s levett sapkával nyújtotta kezét a feléje tolongó székelyeknek.

Soha jelenet nem volt rám ily hatással. Nem tudtam : a költőt csodál- jam-e, ki neve dicsőségével a székelyföld utolsó kunyhóját is be tudta tölteni; vagy leboruljak a nép előtt, mely, elszigeteltsége, mostoha viszonyai közt is ismeri jeleseit s fellelkesül azok neve hallásán !

Petőfinek tán soha nem volt nagyobb ünnepe. Bálványa — a salakta- lan lelkű székely néptől látta magát megdicsőitve, s tán ekkor fogamzott meg lelkében a szándék, miről később oly gyakran szólt, hogy a székelyek — vérünk ezen virága — közt fog lakni.

II. Barabás Károly levele.

Markosfalva (Erdély), aug. 25. 1860.

Ezelőtt mintegy 11 évvel a pápai birtokban Bolognában, több sorstársammal a Lacrima Cristihez közel esvén, örömünkben-e, búnkban e? (minthogy rég volt, elfeledtem), énekelni kezdettük halhatlan emlékű költőnk „Fiuk,az Isten áldjon meg, én is iszom, igyatok!“ költeményét. Ez alkalommal kérdezősködtünk egymástól, vájjon Petőfit melyik ezredbe sorozták be? minek folytán Albisi Bartos Zsigmond barátom úgy nyilatkozott, miszerint a halál sorozta be egy jobb hazába. — Erdélyben a segesvári csatában, melyben egy orosz tábornok is elesett, jelenvolt s látta, hogy Petőfi, midőn az illetőket kitartásra lelkesítette, a golyózápor között, egy orosz golyó által halálosan megsebesítve, a csatatéren maradt.

U. i. Az elesett orosz generálisnak Segesvár alatt emlékoszlop emeltetett s a feliratból a csata napját megtudhatni. —Barabás Károly, a Franz Kari nevű 52. számú sorezred 4-ik századának invalidus vice freiterje.

III. Lengyel József levele.

Székely-Kerrsztur aug. 25. 1860.

1849. julius 30 kán éjjel Petőfi Sándor Székely-Kereszturon Varga Zsigmondnál hált, kinek megígérte, hogy másnap az álladalom számára átvett lovait Bem tábornok utján az illetővel megfizetteti. — Julius 31-kén reggel 6 órakor indult el Petőfi az Ujszékelen volt főhadiszállásra, de már ekkor a tábornok és táborkar útban volt Segesvár felé, hol akkor Lüders orosz tábornok állott 18 ezer ember- és 48 ágyúval. — Petőfi szekérén jött s minket csakis Héjjasfalván ért be. — Reggeli 7 — 8 óra között hallottuk az első előcsapati aprófegyvertüzelést, s közben egy előőrsön állott 6 fontos ágyú hangját. — Nemsokára előszáguld egy csapat huszár, s a szokott formákban jelentik, hogy Fehéregyháza felső végén előbb nehány kozák, később egy század előőrsre bukkantak, a kozákok megfutottak, a gyalogságot részint