Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Ismét uj fölvilágositást nyertünk e tárgyban, mellyet nem ok nélkül hoztunk szőnyegre. Kedvelt költőnk életrajzának Írója azon közlemények után, mellyeket lapunk hozott, maholnap egészen tisztán fogja láthatni Petőfi élete legelső szakának legalább főbb vonásait, mikről eddig semmit sem tudtunk. Azóta más lapok is hoztak e tárgyban közléseket, mellyek azonban több világosságot nyújtani nem valának képesek. Igaznak s más részt valószinünek csupán az fogadható el, a mit eddig a Vasárnapi Újság közlött. S most azon helyzetben vagyunk, hogy a lapunkban közlött adatok némellyikét is megigazíthassuk. E napokban vettük Petőfi Sándor testvérének Istvánnak (Brünn- ben jan. 23-án kelt) levelét, mellyben tárgyunkra vonatkozólag többi között ezt irja : ,,T. szerkesztő ur! Lapjának már két számában tusakodnak bátyám születési helye fölött. Sárkány János urnák tökéletes igaza van, minthogy a keresztelési anyakönyv nem hibázhatik. Sándor Kis-Kőrösön született 1822-ik év december 31-én, pontban éjféli 12 órakor *). Hosszú életük folytában szüleim soha kedvesebb uj évet nem értek, mint az 1823-ikit. Ötévi házasságuk után végre az ég egy fiúval áldotta meg őket. Ezt szüleimtől nem egyszer hallottam, s midőn felnőttem, számtalanszor olvastam a „Nagy Biblia“ melléklapján atyám jegyzetét : „Sándor fiam született“ stb., hol harmadfél év múlva saját nevem is ragyogott. — Bátyám egészen hat éves koráig Félegyházán volt szüleimnél s ekkor Kecskemétre adták Hábel József úrhoz, ki atyám akkori félegyházi s kecskeméti székeinek haszonbérlő társa volt. Két évig járt Kecskeméten az evang. alsóbb iskolába, s midőn innen visszajött, szüleim Félegyházáról már Szabadszállásra költöztek, s innen nem sokára Szent-Lőrinczre (Tolnamegyébe) vitték iskolába, hol legalább is egy évet töltött. Visszatértével Pestre vitték, hol három évig, azután Aszódra, hol szinte három évig járt iskolába. 1838-ban Selmeczre vitték a rhetorikába, hol azonban félév múlva búcsút vett a kapufélfától. A mi azután történt vele, nem tartozik a dologhoz, mellyről szó van, tehát elhallgatom. Az elősoroltakból látni fogja ön, hogy bátyám gyermekkora legkevésbé illeti Szabadszállást, hova ő, úgyszólván, csak látogatásra jött az iskolai szünnapokban,s iskolába nem járt soha.Csodálom, hogy tanulótársai akadnakSza- badszálláson. Itt tévedés van a dologban. Az illetők épen nem tisztán emlékeznek, ha — mint Vörösmarty László ur irta — „a jó módban növelt, lion gatyás, halvány és vékony, de eleven fiút, ki élénk kedvvel nyargalta össze velők az iskola tágas udvarát és a ki apjának szilaj lovait megnyargalta stb.“ bátyámnak tartják. Ez mind csekély személyemről van mondva, nem bátyámról. Azonban megbocsátható,hogy sokan inkább a költőt akarják játszó gyermekpajtásoknak vallani, mint annak öcscsét, kinek minden érdeme bátyja nevének viselésében áll.— Sándor némileg más alakban is tűnik fel Vörösmarty L. ur tolla után, mint a minő valóban volt gyermekkorában. De ezen csodálkozni épen nem lehet, minthogy V. ur az adatokat elbeszélések után állította össze s ezek nem mindenkor hívek. Sándor igen csendes, szelíd, magányt kereső gyermek volt; számtalanszor megpirongatták szüleim, ha rokonaink hozzánk jöttek, mert társaságunkat mindig kikerülte, bezárta magát a szobába s könyvei közt lelte mulatságát. A lovaglásnak pedig épen nem volt barátja: ha ráült is apám kedves lovára (a hires „Lengyel“re, mellyre talán még fognak *) Tehát teljes jogában volt Petőfi, midőn azt szerette állítani, hogy az év első napján született, s könnyen felfogható lesz az anyakönyvi adat is, melly szerint e gyermek már jan. 1-én meg is kereszteltetett. Szerk. Újabb adatok Petőfi Sándor gyermekkoráról.
