Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Mármaros-Sziget, sept. 1.1862. (Reményi Ede hangversenyei. A Pe- töfi-szobor ügye. A marmarosi közszellem. A tisztviselők működése. Búcsúszó.) Ma távozott körünkből — fájdalommal kell mondanom, inkább Már- maros köréből, mert magam is költözködő fecske vagyok már — Reményi Ede.

Szebb exitust, tudom, nem csinált egy tanár sem az országban, mert ő nála derekabb zenész ki nem hegedülte.

Reményi azon nemes szándékkal jött hozzánk, hogy M.-Szigeten csupán jótékony czélra hangversenyez s minket és vidékünk szépségeit megismerve tovább halad. De Mármarost nem oly könnyű elhagyni; szeretetünk őt is egy kevéssé tovább ragasztotta ide, mint a hogy egyelőre tervezé.

Azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy Reményit itt nemcsak mint művészt, de mint embert is igen megszerették kellemes, szerény modoráért s minden nyegleségtől ment fellépéseiért, mi valóban ép oly érdem, mint j hazafísága.

A napokban lapok utján megtámadtatni hallottuk őt a Petöfi-féle szó- I bor-ügyben. Együttlétünk alkalmával szóba jővén ez, megadta a feleletet reá, mely nézetünk szerint helyes és igaz. „Rósz szobrunk — úgymond, — van már elég, én olyant akarok, mely a nagy költőjét megdicsőitő nemzethez méltó legyen; erre pedig nem nyolcz-tizezer, hanem 30—40 ezer forint szükséges.“ Ő ezt az általa összehívott comitének is elmondó, helybenha- j gyatott s addig a pénz kezelése reá bízatott. A pénz a pesti takarékpénztárban van kamaton. Tehát semmi interpellatio és gyanúsítás!

Egyébiránt a Petőfi-szobor felemlitése itt is megtette hatását. Bár e megye aláírások utján ezen czélra már egyszer tetemes adományt tett le a haza oltárára, némelyek most is, minden felhívás nélkül 80 ftnyi összeget tettek le Reményi kezeibe a mondott czélra.

így van ez itt Mármarosban mindig és mindenben, a mi szent, a mi hazai ügy. __________________ .________