Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
• • • Falu végén kurta kocsma Falu végén kurta kocsma, Oda rúg ki a Szamosra, Meg is látná magát benne, Ha az éj nem közelegne. Az éjszaka közeledik, A világ lecsendesedik, Pihen a komp, kikötötték, Benne hallgat a sötétség. De a kocsma bezzeg hangos! Munkálódik a czimbalmos, A legények kurjogatnak, Szinte reng belé az ablak. „Kocsmárosné, arany virág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifjú babám. Húzd rá czigány, húzzad jobban, Tánczolnivaló kedvem van, Eltánczolom a pénzemet, Kitánczolom a lelkemet!“ Bekopognak az ablakon : • „Ne zúgjatok olyan nagyon, Azt üzeni az uraság, Mert lefeküdt, alunni vágy.“ „Ördög bújjék az uradba, Te pedig menj a pokolba! Húzd rá czigány, csak azért is, Ha mindjárt az ingemért is!“ Megint jőnek, kopogtatnak: „Csendesebben vigadjanak, Isten áldja meg kenteket, Szegény édes anyám beteg.“ Feleletet egyik sem ad, Kihörpentik boraikat, . Végét vetik a zenének, S haza mennek a legények. Petőfi Sándor.
