Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

dorló természetből, a csigától is elpártoltunk és cum gentibus átmentünk a hatvani-utczai Heinrich-házba. Ott támadt aztán a megszaporodott társa­ságban Fényes Elek (a kör másodelnöke akkor ő volt, az első, Fáy András) „atyamester“sége alatt a „timárleyénységu, igy elnevezve áldozatkészségé­ről, kitartásáról, ha legény kellett a gátra aláirásnál, egyikmásik gyűlésben stb. ez volt a körnek mintegy testőrserege. *) Itt is vigan voltunk mi, itt lépett fel először Kronperger, a „kör papja“ megtörhetlen humorával, az után Irinyi János, a nagy vegyész, gyufagyártulajdonos, ki nem állhatta ha „gyufás“-nak hivták, mert akkor még aristokraták voltunk; de ha haragu­dott a „gyufás“ czimért, valóságos dühbe jött, ha valaki halat evett vagy a sülthez eczetolajos salátát parancsolt stb. Petőfi is itt mutatta be legelső kötet versét kéziratban pártolás és kinyomatás végett, itt adakoztunk egy fiatal szobrász-tehetség tovább képeztetésére stb. stb. A Heinrich-házból átmentünk az országúira a Kunevalder házba. (Most állatgyógyintézet.) Ott már határozottan urakká lettünk — s boldog Isten! sohajtánk, talán nem is igaz, hogy mi egyszer Lamacsnál tanyáztunk, La- macsnál, abban a szurtos sorházban! Azonban mi mindig büszkén emlékez­tünk meg szerény eredetünkről és Lamacs iránt hálásak maradtunk. De hát csakugyan urakká lettünk és urak módjára össze is zördültünk, rajt bocsátot­tunk kettőt, melyek közöl az egyik nyugat, a másik kelet felé tartott, értem a ,Gyüldét‘ és ,Pesti kört.' A nemzeti kör is megint költözésre adta magát és a hatvani utczai Horvát-ház diszes termeiben ütötte fel sátorát. Ott olvasta fel Vörösmarty először „az ország házá“-t, rengető lelkesedés közt; ott mondta el Kazinczy G. toasztjainak talán legnagyobbjait és — ott fogadott Kuthy egy este Lendvaival, hogy ő más nap a színházban Lendvai helvett Hamletet eljátszsza stb. Mindazonáltal e tanyát is odahagytuk és 1847-en az uri-utczai b. Laffert-házba nyomultunk. Itt egyesültünk a pesti körrel ismét „Ellenzéki kör“ czimmel,)gr. Teleki László elnöklete alatt. S igy haladtunk mi, mint a folyó, gyarapodva, növekedve (a tagok száma ekkor májr az 1000-et jóval meghaladta) tevékenyen, mignem — va­lami beleütött a tanyába, és oly nagy port vert, hogy ott tovább maradni nem lehetett — széjjelmentünk hát ki jobbra, ki balra, végkép odahagyván a tanyát,melyben oly mozgalmas élvezetes,eseménydus napokat ültünk meg. Ne féljen a nyájas olvasó, nem beszélek többet, pedig hej sokat kiol­vashatnék a körnek 10 éves krónikáiból! Még csak arról egykét szót, a miért tulajdonképen tollhoz fogtam. Hát, időfolytán a Körnek én lettem jegyzőjévé, és viseltem e diszes hivatalt 1848. derekáig; ekkor egy vegyes nagykeres­kedő házhoz mentem segédnek a comptoirba, a vegyeskereskedésre nem szolgált az idő, azért, a kereskedés főnöke is változván, vassal kezdtünk foglalatoskodni, a mi eleinte sikerült is, de biz utójára ezt is abba hagytak. Körtag azonban lenni azért meg nem szűntem, hanem a mint aztán az a poros história történt, hát a dolgot én se vettem tréfára, és egy kis kerülés­sel ide az alföld egy pusztájára ügyekeztem, a hol tiz év óta túrom a földet, úgy a hogy. Csak még két szót! Nem biográfiámat akarnám én elmondani, hanem a mint útnak indultam, nem egyedül jöttem, ketten jöttünk, én meg — a kör pecsétje, és az, azóta mindig nálam van a maga eredeti valóságában, 8 mit gondol, szerkesztő ur, elfogadnák-e ezt a pecsétet a n. Múzeumban? — én másnak nem adom, hanem vagy a Körnek, vagy a Múzeumnak, melynek könyvtárunkat is odaadtuk volt. Mit gondol ön, elfogadnák-e a fővárosi magyar intelligentia tíz évi társas életének e becses emlékét? *) Rökk István. fl) Ha jól emlékszünk, nevét egy furcsa véletlen körülménynek köszönheté. Azon időben adták a nemzeti színpadon is igen gyakran ama hires nagy hangzású német drá­mát, a „Vadon fiát.“ Ennek személyei között fordul elő valami görög főnök „timarch.“ Egy ily szini előadás után aKór vendéglőjében vacsorálók közé belép az elnök,E. E. „He­lyet a Hmarchnak\u kiáltja az egyik vacsoráié, a színházból hozott reminiscentiával. „Tí­márt eg ények vagytok ti mindnyájan,“ mondja a belépő férfiú, ki a színházban nem volt jelen. Természetesen kaczaj és rögtöni felvilágositás követi e jelenetet, de azért a „timár- legénység“ neve megmaradt sokáig. Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom