Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
dorló természetből, a csigától is elpártoltunk és cum gentibus átmentünk a hatvani-utczai Heinrich-házba. Ott támadt aztán a megszaporodott társaságban Fényes Elek (a kör másodelnöke akkor ő volt, az első, Fáy András) „atyamester“sége alatt a „timárleyénységu, igy elnevezve áldozatkészségéről, kitartásáról, ha legény kellett a gátra aláirásnál, egyikmásik gyűlésben stb. ez volt a körnek mintegy testőrserege. *) Itt is vigan voltunk mi, itt lépett fel először Kronperger, a „kör papja“ megtörhetlen humorával, az után Irinyi János, a nagy vegyész, gyufagyártulajdonos, ki nem állhatta ha „gyufás“-nak hivták, mert akkor még aristokraták voltunk; de ha haragudott a „gyufás“ czimért, valóságos dühbe jött, ha valaki halat evett vagy a sülthez eczetolajos salátát parancsolt stb. Petőfi is itt mutatta be legelső kötet versét kéziratban pártolás és kinyomatás végett, itt adakoztunk egy fiatal szobrász-tehetség tovább képeztetésére stb. stb. A Heinrich-házból átmentünk az országúira a Kunevalder házba. (Most állatgyógyintézet.) Ott már határozottan urakká lettünk — s boldog Isten! sohajtánk, talán nem is igaz, hogy mi egyszer Lamacsnál tanyáztunk, La- macsnál, abban a szurtos sorházban! Azonban mi mindig büszkén emlékeztünk meg szerény eredetünkről és Lamacs iránt hálásak maradtunk. De hát csakugyan urakká lettünk és urak módjára össze is zördültünk, rajt bocsátottunk kettőt, melyek közöl az egyik nyugat, a másik kelet felé tartott, értem a ,Gyüldét‘ és ,Pesti kört.' A nemzeti kör is megint költözésre adta magát és a hatvani utczai Horvát-ház diszes termeiben ütötte fel sátorát. Ott olvasta fel Vörösmarty először „az ország házá“-t, rengető lelkesedés közt; ott mondta el Kazinczy G. toasztjainak talán legnagyobbjait és — ott fogadott Kuthy egy este Lendvaival, hogy ő más nap a színházban Lendvai helvett Hamletet eljátszsza stb. Mindazonáltal e tanyát is odahagytuk és 1847-en az uri-utczai b. Laffert-házba nyomultunk. Itt egyesültünk a pesti körrel ismét „Ellenzéki kör“ czimmel,)gr. Teleki László elnöklete alatt. S igy haladtunk mi, mint a folyó, gyarapodva, növekedve (a tagok száma ekkor májr az 1000-et jóval meghaladta) tevékenyen, mignem — valami beleütött a tanyába, és oly nagy port vert, hogy ott tovább maradni nem lehetett — széjjelmentünk hát ki jobbra, ki balra, végkép odahagyván a tanyát,melyben oly mozgalmas élvezetes,eseménydus napokat ültünk meg. Ne féljen a nyájas olvasó, nem beszélek többet, pedig hej sokat kiolvashatnék a körnek 10 éves krónikáiból! Még csak arról egykét szót, a miért tulajdonképen tollhoz fogtam. Hát, időfolytán a Körnek én lettem jegyzőjévé, és viseltem e diszes hivatalt 1848. derekáig; ekkor egy vegyes nagykereskedő házhoz mentem segédnek a comptoirba, a vegyeskereskedésre nem szolgált az idő, azért, a kereskedés főnöke is változván, vassal kezdtünk foglalatoskodni, a mi eleinte sikerült is, de biz utójára ezt is abba hagytak. Körtag azonban lenni azért meg nem szűntem, hanem a mint aztán az a poros história történt, hát a dolgot én se vettem tréfára, és egy kis kerüléssel ide az alföld egy pusztájára ügyekeztem, a hol tiz év óta túrom a földet, úgy a hogy. Csak még két szót! Nem biográfiámat akarnám én elmondani, hanem a mint útnak indultam, nem egyedül jöttem, ketten jöttünk, én meg — a kör pecsétje, és az, azóta mindig nálam van a maga eredeti valóságában, 8 mit gondol, szerkesztő ur, elfogadnák-e ezt a pecsétet a n. Múzeumban? — én másnak nem adom, hanem vagy a Körnek, vagy a Múzeumnak, melynek könyvtárunkat is odaadtuk volt. Mit gondol ön, elfogadnák-e a fővárosi magyar intelligentia tíz évi társas életének e becses emlékét? *) Rökk István. fl) Ha jól emlékszünk, nevét egy furcsa véletlen körülménynek köszönheté. Azon időben adták a nemzeti színpadon is igen gyakran ama hires nagy hangzású német drámát, a „Vadon fiát.“ Ennek személyei között fordul elő valami görög főnök „timarch.“ Egy ily szini előadás után aKór vendéglőjében vacsorálók közé belép az elnök,E. E. „Helyet a Hmarchnak\u kiáltja az egyik vacsoráié, a színházból hozott reminiscentiával. „Tímárt eg ények vagytok ti mindnyájan,“ mondja a belépő férfiú, ki a színházban nem volt jelen. Természetesen kaczaj és rögtöni felvilágositás követi e jelenetet, de azért a „timár- legénység“ neve megmaradt sokáig. Szerk.