Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Pesti Divatlap segédszerkesztője ismerkedett meg a fővárosi irodalmi körökkel, de bizonyos, hogy műveivel legalább is emelte a lap hirét Petőfi annyira, mint a mennyire a segédliezésért ka- J pott tiszteletdij emelte az ő anyagi helyzetét.

Julius 1-jén foglalta el Petőfi uj állomását, j Teljes ellátásban s havonkénti 15 írtban egyeztek meg. Ezért minden számba kellett egy költeményt Írni Petőfinek, a melyért külön két forintot kapott. Kötelessége volt a lapot korrigálni, apró híreket szedni össze minden számba s novellákat fordítani. Sötét kis szobában lakott a lépcső mellett, a hova a napfény csak eltévedve juthatott. De ez nem gátolta Petőfit működésében s Yahot sem mulasztott el egyetlen alkalmat is,hogy Petőfi genialitását hirdesse. Ha egy-egy költe- mény-cziklusa megjelent: már előre fel volt híva rá a közfigyelem.

Annyi bizonyos, hogy a Petőfi költészete mintegy lebiivölte magát a szerkesztőt is. Akármit irt Petőfi, az mind egy-egy eredeti nyilatkozása volt a genienek. Más szerkesztő nem igen mert volna helyet adni a «Kritikusokhoz», mega »A világ és én» czirnü verseknek. De Yahot azt hitte, hogy ezek is szép költemények s emelik és fejlesztik lapja irányát. Csodálni lehet, hogy a Gondolataim bakóihoz czirnü verset, a melyet Yahot emlékirataiban emleget, nem engedte megjelenni. Mert az efféle czimek nagyon sokat ígérőnek mutatkoztak akkor s Vahot nem igen mulasztott el egyetlen alkalmat is, hogy szerzőjüket a közönség különös figyelmébe ne ajánlja.

Irt-e Petőfi, vagy belekezdett-e valaha A pokol titkai czirnü nagyobb kiterjedésű költeménybe, mint a hogy Vahot hirdette a P. D. újdonságai között, kiemelvén mindjárt «sokat ígérő czimét» : nem tudjuk; de előttünk nagyon valószínűnek j látszik, hogy ha Petőfi megírta, vagy csak elkezdte j i volna is: semmi oka sem lett volna elégetni s bizonyosan nem is égeti vala el; kivált mivel a szerkesztő képtelen volt fölötte szerkesztői jogát gyakorolni, nem annyira bírálván, mint inkább túlságos dicséretekkel halmozván el költészetének még fattyúhajtásait is.

Azonban bármennyire elragadta is Vahotot a Petőfi költészete, s bármennyire emelte isiapja Kányát és olvasóközönségét: Vörösmarty helyeslő véleménye nélkül nem merte volna Yahot kiadni saját költségén a János vitézt. Pedig emlékiratában hosszasan elbeszéli, mily csüggedt volt a költő, hogy népies eposzára nem találkozott kiadó még 50 forintért sem, s hogy szánta ő meg Petőfit, nem bánva, ha belebukik is: rögtön kifizetve érte a 100 forintot. Jól tudta Yahot, menynyit nyom a latban a Vörösmarty tekintélye. Jónak ' | is látta mindjárt az élőbeszédben hangsúlyozni, I 1 hogy Vörösmarty Ítélete szerint e népies eposz