Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

mely gonosz óra kisértése, melynek nem tudott ellentállni? Vájjon igaz-e, hogy gyakran tett ilyesmit s ez volt főjellemvonása barátságban, szerelemben, mint Zilahy állítja? Vájjon nincs-e ez eseménynek lélektani kulcsa, mely megfejti nekünk e hallatlan könnyelmű, sőt érthetlen tettet? Elmondjuk röviden a mit tudunk; tartozunk vele Petőfi emlékének; nem menteni akarjuk e tettét, csak kimagyarázni s megmutatni, nogv Petőfi nem volt kötözni való bolond, a mint Zilahy rajzolja.

Petőfi Szathmármegyében 1846 őszén megismerkedett egy itju hölgygyei, kit aztán 1847 őszén nőül is vett. Mindjárt az első napokban szenvedélyesen megszerette; szerelme viszonoztatok. Visszatérve Pestre, a leányt levélben megkérte atyjától, kit nem ismert, mert az látogatásakor nem volt otthon. Az atya azt válaszolta : ő még nem ismeri annyira Petőfit, hogy határozott választ adhasson, leánya is még nagyon ifjú, várjanak egy évig, s ha akkor is mind kettő megmarad szándéka mellett, ő nem vett a házasság elébe akadályt még akkor sem, ha nem helyeselné. Petőfi nem volt megelégedve e válaszszal, azt hitte, hogy a kitűzött határidő csak arra való, hogy elfordítsák tőle kedvese szivét. Lángoló szenvedélye nem ismert gátot s égbekiáltó igazságtalanságnak tartotta az atya magaviseletét. Végletekre hajló természete, a társadalmi formák megvetése, meggondolatlan lépésekre ragadták. Erdődre utazott, sürgette a házasságot s összetűzött a szülőkkel, kik megmaradtak határzatuk mellett. Ekkor a leányhoz fordult s kérte, hogy szökjék el 8 esküdjék meg vele a szomszéd városban. A leány nem hajlott kérésére, de megígérte, hogy hű marad hozzá s a kitűzött határidő múlva neje lesz, szülei ellenére is. Petőfit felingerelte e válasz, keserűsége most a leány ellen fordult, kétkedni kezdett szerelmében s kétségbeesve hagyta oda Erdődöt. így érkezett Debre- czenbe, hol egy szép és elmés színésznő kaczér- sága azt a gondolatot ébreszté föl benne, hogy e leányt „pár dépit“ nőül vevén, boszut álljon kedvesén, ha magát boldogtalanná teszi is. Mindez egy óra müve volt; tüstént meg akart esküdni a színésznővel, ugylátszik, félt, hogy egy óra múlva nem lesz elég ereje végrehajtani boszuját. Nem találván papot, ki megeskesse, másnap Pestre utazott, örvendve, hogy nem tette meg azt, a mit meg akart tenni s a mi miatt most már önvádat érzett. Íme e kaland indoka és körülményei. Zilahy mindezt nem tudta, talán nem is tudhatta, de igy sem volt följogosítva, egy puszta, minden indok nélküli esztelenségre képesnek hinniPetőfit s mi több, jellemrajza alapjául venni.

S ezzel megválhatunk e könyvtől. Ennyi is elég tájékozni az olvasót s az irodalomtörténettel foglalkozókat, hogy e könyv csak adat-gyűjtemény, de nem életrajz, s legkevésbbé Petőfi hű képe. _____________