Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

tevéit, hogy annak tartalomjegyzékét sem lapozta át ifj. Ábrányi Kornél ur. Azt mondja: »Kétszáz vers származik olyan költőktől, a kiknek halála óta letelt a 32 év.,S igy müveik jog szerint köztulajdonba men­tek át. Ámde ekkor is marad 400 költemény, mely­nek felhasználása egyenesen tulajdonsértés. A 600 nemzeti dalból Mehnernek joga van — mondjuk — kétszázhoz« stb. A tartalom szerint van a könyvben utczára került népdal 464, bordal van benne 24, in­dulók, idegen dalok száma 14, operák, operettek szö­vegeiből 60, tréfás versek 20. Ez összesep kitesz 582 verset, melyet senki sem kifogásolhat. Ámde csak a czim»600«; tényleg 713 darabja van a kötetnek. Tehát 131 olyan vers van benne, a miért a kemény karácsonyi ajándékot kaptam, holott 200-at Ábrányi ur is engedélyez, a mit tudomásul veszek majd a ne­gyedik kiadásnál. És itt zárjel közt meg merem kocz- káztatni, hogy Aranyunknak nem balladái a »legér­tékesebbek«, hanem — époszai. Szeretek egészen objektív lenni. Érzem csekély­ségemet, hogy nincs jogom azon, a hangon beszélni oly előkelő íróval szemben, mint Ábrányi ur, a milye­nen ő engem lehord, adván nekem minden oly czimet, a milyet a nyomdafesték eltűr. De egy tekintetben le kell vele számolnom s talán Báth Mór kollegám­mal is. Szememre veti czikkiró ur, hogy könyvkötő vagyok. Ez igaz is, nem is. Szabad légyen ugyanis megjegyeznem, — s ezt nem hiúságból teszem, — hogy üzletemben egyetlen idegen könyv sem köttetik, s hogy az csupán saját kiadványaim részére van már évek óta berendezve. Én ma könyvkiadó, újságkiadó vagyok, s nem könyvkötő. Könyvkötészetemmel — nagy nélkülözések, kitartó munka, ernyedetlen szor­galom után — szereztem annyit, hogy kiadóvá lehet­tem. A nem épen illatos enyvnek és keményítő pépnek köszönhetem, hogy Petőfi összes költeményeiből 2—3 év alatt sok ezer példányt sikerült eladnom, s erre, mint a hazának nem ősi, de jó polgára, büszke va­gyok. Különben szabad legyen kérdeznem: olyan alantfoku mesterség Ábrányi ur liberalizmusa szerint a könyvkötészet, hogy arról csak gunynyal lehet szólni, s oly magasan áll a felett a könyvkereskedés, mint azt ugyanő hangsúlyozza? Mi a könyvkiadó kvalifikácziója Ábrányi ur szemében ? Én azt hiszem: semmi egyéb, mint a vállalkozási szellem s a tőke koczkáztatása. Nem a szentimentálizmus szól belő­lem, de büszke vagyok azokra a verejtékteljes na­pokra, melyekben családommal váll vetve a munká­ban, összekinlódtam a filléreket, hogy forintokat koez- káztassak a magyar literatura terjesztésére. És nem vagyok-e hát valóban kiadó ? A z Athenaeumnak 72,000 forintot fizet­tem én 10,000 példány Petőfiért. Fizetett ennyit, ennek tizedrészét is valaha egy kiadó Petőfi­nek ? Nem az én kiadásomban jelen meg a Biháry- féle világtörténelem, melyért eddig többet fizet­tem tiszteletdij fejében 12,000 forint­nál. Nem én adtam-e ki a »Föld és Népei« czimü tudománynépszerüsitő müvet, úgy fizetvén fordított s magyarított ivét, mint nálunk az erdetit szokás? Nem jelennek-e meg kiadásomban jó, olcsó, a népet felvi­lágosító, fajgyűlöletet nem terjesztő naptárak stb. ? Nem én adom-e ki a legnagyobb elterjedésnek örven- dő^ illusztrált szépirodalmi hetilapot ? És kiadnék én sok egyebet is a nélkül, hogy első és főrugóul az üzlet érdekét tekinteném. Kiadnám például — és ezt vegye tudomá- sulRáthMórur — Arany János összes költe­ményeit, úgy hogy a nagy közönség könnyen hozzá jutna. Itt a nyilvánosság terén teszem meg ajánlato­mat. Báth Mór ur panaszkodik, s a közönségre appel- lál. Nos hát ő 15 év óta szedi ama gyümölcsöket, me­lyek Arany nagy szivének és lelkének virágaiból ér­lelődtek ; J5 év óta aknázza Arany müveit, mint kincs­bányát. Én ezennel kötelezem magamat, hogy ha en­gedményezi nekem a kiadás kizárólagos jogát, a mint ő biija, én minden eddigi tiszteletdiját megtérítem, amit Aranyért adott. Azt hiszem, ez az ajánlat elég tisztességes, mert hiszen dús jövedelmeit nem kívá­nom, sőt »áldozatait« helyre pótlóm. És kiadom Vörösmartyt azonnal, ami azért is nagyon szükséges, mert Vörösmarty összes munkáiRáthM. urnálnemkaphatók, ho­lott a jog kizárólagos tulajdonosa Báth ur. De ő lesi, mig letelik a 32 év, hogy a Il-ik kiadáshoz »ingyen« juthasson. Én megveszem a jogot ma, ha megkap­ható. Aztán csináljon Báth Mór ur olyan antholo- giát, amilyet neki éppenséggel tetszik. Én panaszkod- tatni nem fogok. Megköszönve t. szerkesztő urnák szives figyel­mét, még csak két megjegyzést legyen szabad tennem. Az egyik ismétlése annak, hogy hazánkban az antho- logiák hézagpótlók s feltétlenül szükségesek mindad­dig, mig a költők müvei nem lesznek hozzáférhetők az olcsóság utján, vagyis mig azok oly durva mono­póliumot fognak képezni a kiadók kezében, mint ed- digelé történt., A másik megjegyzésem arra vonatko­zik, hogy ifj. Ábrányi Kornél ur törvényt akar, mely az irodalmi viszonyokat szabályozza. Ezt én is kívá­nom. Engem legkevésbbé fog az valaha sújtani. De nem tartom ildomosnak, hogy mig törvény nem tiltja, szidassam azért, hogy hazám fiait s leányait közel akarom vezetni a valódi forrásokhoz. Azon kellemes gyanúsítást végül, hogy én »há­zakat építek«, van szerencsétlenségem visszautasítani. Nekem csak egy házam van, azt is ócskán vettem, s nem anthologiából szereztem. Hogy miből hát? ah­hoz senkinek semmi köze. Annyit azonban mondha­tok: volt házam már akkor, midőn ifj. Ábrányi Kor­nél ur nevemet még nem is ismerte. Fogadja stb. Mehner Vilmos, könyv- és hírlapkiadó. KÖZGAZDASÁG. Az értéktőzsde 1883-ban. III. (L.) Helyi piaczunkon a malompapirok nagy szerepet játszanak. Noha az utóbbi évek a ma­lomiparra nem voltak kedvezők, a tavalyi jó termés mégis lendített valamikép a viszonyokon, úgy hogy ez idén is időszakonkint az exportüzlet kielégítő mérvű volt, a mint az áruforgalmunkból kitűnik. Hogy az esztendő a malmokra nagyobb jövedelmező­séget nem eredményezett, onnan van, mert a malmok, hogy külföldi reláczióikat fentarthassák, még tény­leges veszteség mellett is exportáltak. Általában mondhatjuk, hogy az év első felében ^ malmok üzlete jövedelmező volt, az év második felében azonban már veszteséggel dolgoztak s igy kétséges, hogy a vég­eredmény mutat-e pozitív hasznot. A malompapirok árfolyamai ennek megfelelőleg az év első hónapjaiban magasan állottak, a nyár derekán, úgy aratás körül, hanyatlottak és csak az év vége felé emelkedtek újra, a nélkül, hogy ez idei legmagasabb álláspontjukat elérték volna. Említésre méltó jelenségnek tartjuk azt, hogy a kisebb malmok részvényei az első hóna­pokban élénk forgalom tárgyát képezték, és hogy ezek tíkedése aránylag jelentékenyebb, mint az ugy- ett nehéz malompapiroké. Konkordia-malomjan. l 545 írtra emelkedett; márczius elsején 615fo­il elérte legmagasabb árállását, hanyatlott ju­an 530 írtig, utóbb javult és zárul 583 írton; mdapesti malom 1200 frtos árfolyam mellett in- neg, emelkedett márczius 1-én 1370 írtra, utóbb itlott 1215 írtig és zárul 1240 írton. Erzsébet­in 220 írtról 260.50 írtig emelkedett és zárul rton. Hengermalom 575 írtról márczius 1-én 715 emelkedett, hanyatlott 595 fitig. Molnárok és malmaaránylag !egkevésbbé volt árhullámzásnak tve; 360 írton indult meg januárban, emelkedett ircz. elején 397 írtig és zárul 390 írton. Pannonia- malom 1150 írtról január 22-én 1325 írtra emelke­dett, azontúl hanyatlott és zárul 1240 írton. A közlekedési vállalatok részvényei­ben különösen az év végső szakában támadt erősebb mozgalom, a midőn az államositási hírek léptek elő­térbe. Különben a vasúti értékeket ez idén általában inkább méltatta a tőzsdei spekuláczió figyelmére, mint más években. így a déli vasút részvényei, de még inkább az osztrák-magyar államvasut részvényei az év minden szakában a forgalomban mint üzérkedési papirok szerepeltek. Utóbb nevezett részvények ár­állása gyengült ugyan, de ez nem az üzleti eredmény­ben, hanem inkább abban találja magyarázatát, hogy a spekuláczió, az osztrák-magyar államvasut részvé­nye nemzetközi érték lévén, nem tudott még megbarát­kozni az ezen vasút körében végbement változásokkal. Az oeztr.-magy. államvasut ez idén 10 millió arany­forint névértékű 4°/0-os elsőbbségi kötvényeket ho­zott piaczra. A hazai vasutak közül az északkeleti az év végén egy oly intézkedést vitt keresztül, mely ár­folyamára nem maradhat hatás nélkül. Ugyanis le­begő adóssága törlesztése végett a szelvény csonkítá­sát határozta el. A közlekedési intézetek közé tartozó budapesti közúti vaspálya társaság, mely kiválóan Az első felírás fölött magas alak áll az asszír | a felírás nem tartalmazna .1 J

Next

/
Oldalképek
Tartalom