Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

helyéhez közeledett s hátát a falu kapujának félfájához vetve, gondolataiba úgy elmélyedt, hogy még a csakhamar hallható zsivaj, orditás és tömeges tüzelés sem volt képes figyelmét azon helyre vonni, hol az történt. Lengyel elfutott mellette, megtudni a lárma okát s menet kérdezte tőle: »Mi baj őrnagy ?« Petőfi nem felelt. E helytől alig 1000 lépésre azon perczben bontotta meg két ezred dzsidás a tömeggé alakult honvédzászlóaljat. A 300 főnyi huszárság tartotta magát, de a túlnyomd erővel nem birt. Lengyel a közeledő orosz lovakra mutatva, rákiáltott Petőfire, de ő nem mozdult s csak annyit mondott: »Potomság!« — Azonban nehány pillanat múlva az egész arczvonal megfutamodott. Lengyel újra intett Petőfinek s rámutatott a balszárnyra, hol a vezér is futott. A huszárság már mind elfutott, a tüzérség ott hagyta ágyúit s ki az erődnek, ki az országúinak nyargalt. Lovát kézügybe kapva, Lengyel orvos is felült és a falun keresztül ügetett. Utánok a két ezred dzsidás, a harmadik a Küküllő partján a futók elé került s igy kört akart képezni az üldöző sereg a menekülő magyarok körül, hogy senki se menekedhes- sék. A huszárok és lovon ülők nagyobb részének még volt ideje a karikán kivül hatolni, de a gyalogosokból csak az menekült, aki tartalékba volt állitva. A ki a körben volt, mind elesett. Lengyel lóháton megmenekült. Petőfi gyalog volt s igy a körben benne maradt. Lengyel egy dombra érve visszanézett s Petőfi alakját látta fedetlen fővel, szétnyílt inggallérral futni lengő zubbonyában. Nyomában a lovaskozákok ezrei üvöltve száguldoztak.» — Ez Petőfi elestének története.