Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

— Petőfi Sándor egy eddig ismeretlen levelét ajándékozta Frankenburg Adolf, veterán Írónk, a Petőfi-társaságnak, bogy levéltárában őrizze meg. A levél Kecskeméti Aurélhoz van intézve s 1846-ban kelt. Szószerint a következőleg hangzik: Pest, január nem tóm hányadika, 1846. Kedves Aurélom! A mint megkaptam leveledet, mingyárt válaszoltam; de levelemet zsebembe dugtam, s addig hordoztam, mig... elveszett. Ebadta ez kutya vexa, de ki tehet róla; most már úgy pótolom ki, a mint lehet. Ha hazudni akarnék, azt mondanám, hogy az fél árkusos levél volt; de nem mondom..., mert úgy sem hinnéd. Leveledre boszankodtam egy kicsit, mert igaztalan vagy benne irántam. A mit én Jókayról írtam, azért egyik barátom sem aprehendálhat... mit én Jókay iránt érzek, az igazság szerint nem is barátság, nem is testvéri szeretet, vagy tán e kettőnek keveréke, vagy talán mind a kettőnél több... valami le nem irható s tagadhatatlan, hogy a világon senki iránt sem érzem azt, egyedül ő iránta; de abból nem következik, hogy másokat ne szerethessek bár mily mértékben is, s minthogy tudod, miszerint a szentimentális ömlengéseket nem imádom, tehát csak szimpliciter köpöm ki, hogy te is azok egyike vagy és lész, kiket szeretek, lelkemből szeretek, ha ez sem elég, akkor .... tudja kend ? ... . Én meg azért aprehendálok, hogy a második bécsi levelet már nem hozzám czimezted; ismersz, e szerint tudni fogod: büszkébb vagyok, semhogy a többit elfogadjam, ha már egyszer degradáltál. Egyébiránt az egész nem valami világdöntő baj. Holnapután (azaz pénteken) megyek ismét falura, hol márcziusig maradok, mig tudniillik »tigris és biéna« czimü drámámat adják. Be nevetnék, ha akkorra téged is Pesten kapnálak. Tedd meg ezt a tréfát, öcsém, nagy örömet szerzesz vele nekem, a te hűséges barátodnak, a ki ölelve ölel, és szerencsét, jó egészséget kíván. P. S. m. pr.