Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
Juczika némi vonakodás után engedett. — Mondd csak, van már valakid, a kitől nem veszed rossz néven, ha megcsókol ? Ha volt is, mégis csak azt felelte rá, hogy »nincs.« — Nem vetsz meg engemet? E merész kérdésre felüté a lányka szénfekete szemeit, s bámulva tekintett a költőre. Mégis furcsa olyan rövid idő alatt olyan nagy ismeretséget kötni. De az ártatlanságot kifejező arczban, eper ajkakban, égő szemekben volt valami bóditó, a mi könnyen ért' betővé teszi, hogy Petőfi el hagyta magát ragadtatni, s túl lépett abatáron : az első csók elcsattant. Juczika felriadt, s rémülten kiáltá : »Jaj, mit tett! Hisz nekem már van kedvesem; mi lesz belőlem, ha ő megtudja ?!«... Sob se tudta biz az meg, pedig a valódi kedves nagyon közel állott a költőhöz: az édes testvér- je volt. Petőfi megszerette a szép lánykát, — de meddig tartott e szerelem! Maga megírta utolsó szerelme tárgyának, hogy a kiket addig szeretett, azok iránti szerelme csak szal- matüz volt. »Dicső, dicső leány! téged kerestelek ifjúságom kezdete óta. Oda mentem minden hölgyhöz, 1 leborultam mindenik előtt és imádtam. Azt gondoltam, hogy te vagy. Midőn már térdeltem, akkor láttam, hogy nem te vagy az, hogy az igaz isten helyett bálványt imádok, s fölkeltem és tovább mentem.« * Petőn Kun-Szent-Miklóson szép fogadtatásban részesült. E város népe szerette őt. Méltán adhatott neki helyet szive közepében. Később a forradalmi napokban azzal is kimutatta hozzá való ragaszkodását e nép, hogy midőn követválasztáskor a nagy költő lelkesítő beszéde elhangzott ott a városháza előtt: a szentmiklósiak egy szivvel-lélekkel őt kívánták képviselőjüknek; — hogy még sem lett az, nem ő rajtuk múlt. A gimnáziumi ifjúság fáklyásmenetet rendezett tiszteletére és saját költeményére alkalmazott kardallal üdvözölte. E nap estéjén a kávéház termében az ő tiszteletére rendezett lakomában is részt vett, s kivilágos kivirradtig mulatott. Egy szép költeményben búcsúzott el a várostól. Az utolsó strófában olyasmit mondott, a mit sok szép nő szeretett magára venni.