Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
Huszár Adolfnál. Kissé elfogulva nyitottam be a művész városligeti műcsarnokába. A csinos négyszögletes udvart egészen felverte a bojtorján, a gömbölyű akáczfák leveleit pedig már harmadszor ették le a hernyók. Az egész háztáj csendes, mintha csak minden lakója kihalt volna. A csinos villa főbejárását zárva, az ablakredőnyöket lebocsátva találtam. Egyedül a pinczeajtó volt tárva-nyitva, ez is talán csak azért, mert a házigazda elfelejtett rá zárt csináltatni. Pedig a pinczében sok érdekes műkincs van összehalmozva. Pulszky Ferencz, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Deák Ferencz kisebb-nagyobb mellszobrai békés egyetértésben állnak egymás mellett. A pincze lépcsőjén át aztán az első emeletre jutottam. Itt is minden zárva. Csak egy félreeső sarokban állt tárva-nyitva az ajtó, melyen át a művész szobájába léphettem. Az egyszerű fehérre meszelt falakról Rafael Máriájának hű utánzata, és még néhány értékes műkincs csüng alá. Különben a szoba meglehetős rideg. Összes bútorzata csak egy ágyból, szekrényből és egy asztalból áll, melyen szanaszét hevernek a magyar és német irodalom kitünőbb termékei. Az egyedüli élő lény, a kire nagy nehezen rátaláltam : a művész inasa. Hiába igyekeztem magamat vele megértetni, mert a szerencsétlen csak tótul tud. Érdekes különben, hogy a művész németül beszél vele, a szolga meg tótul felel, de azért mégis megértik egymást. A jó ember keményen befutott a kandallóba, mert a művész szereti a lanyha, meleg levegőt. Az érdemes szolga a műterem ajtajához vezetett. A nehéz, széles deszkaajtón számos repedés van s igy előzetesen is benézhettem a tágas terembe, mely a plafondon elhelyezett nagy ablakokon át nyeri a világosságot. A művész egyik kezében vésőt, másikban irónt tartva, idegesen járkált fel s alá a teremben. Néha meg-megállt, vagy egy vésővágást tett az előtte álló hatalmas fősz-szoborra, majd meg a nagy asztalra kiterített rajzlapon tett javításokat. Nagy illetlenségnek tartottam volna tanulmányozása közben megzavarni, de a jó szolga más véleményben volt, erősen lökte be a terem ajtaját. A művész figyelmessé lett a neszre, s elémbe sietett. Szabadkoztam, hogy nem akartam háborgatni s megzavarni tanulmányai közt.
