Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA— okt. 19. —

A kiskőrösi kirándulás.

(Magyar írók utón. — Az alföldi rónán. — Akasztó község. — Kis-Kőrös. — A l'etőfi-ház és emlékünnep. — A toasztok. — Hazaérkezés.)

Tizenegyen gyűltünk össze a hajón. Tiz iró, egy művész. Nem nagy szám, de a tizek egyike Jókai volt, a nagy regényíró, ki harminczegy év után most először indult a városba, a hol Petőfi született. Harminczegy évvel ezelőtt, mint maga elbeszélte, nem igen szívesen fogadták. A szabadságharcz napja már leáldozóban volt, az orosz invázió sötét árnyéka kisérte a magyar ügy férfiait, kiknek társaságában Jókai Kiskőrösön megjelent. A reményevesztett lakosság hideg közönynyel fogadta. A mai nemzedék kamatostul lefizette neki az akkoriak tartozását. A jó kiskőrösiek azzal a meleg lelkesedéssel üdvözölték Jókait, mely Petőfi versein végig vonul. A kiskőrösiek nemcsak meghalt nagy fiók emlékét ünnepelték tegnap. Ünnepelték az élő irodalmi nagyságot is, mint egy szónok nevezó a most élő legnagyobb magyar hadvezért, ki egész ármádiákat, müveit küldötte szét, hogy helyet hódítsanak a magyar névnek a világirodalomban.

De jó sokáig tartott, mig odáig jutottunk. Nagy messzire a Dunától és mértföldekre minden vasúti állomástól, mélyen benn a kiskunsági rónán fekszik Petőfi szülővárosa. Bármi sebesen haladt a pompás Budapest gőzös a szőke Dunán lefelé, sokáig tai'tott, mig állomásunkra Hartára eljutottunk. A jobbparti tájkép változatosságai mellett is aligha hosszúra nem nyúlik az idő, ha Komócsy József kifogyhatlan jókedve nem fűszerezi meg azt. A jeles ^ költőben egy egész társaságot vittünk magunkkal. Ép oly jóízűen anekdotizál, a mint járatos mindenféle bűvész mesterségben. Toasztozó tehetsége ép oly kiváló, a mily kitűnő szakács. E képességéről visszajövet magunk is meggyőződtünk és szívesen elhittük neki, hogy va