Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

(Petőfi Sándor hagyatékából.) A Magyarország és a Nagyvilág czimii képes lap legújabb száma igen érdekes közleményeket hoz Petőfi Sándornak nemrég a nemzeti múzeumba jutott hagyatékából. Az idézett lap Egressy Gábor, a nagy sziumü- vész Petőfihez írott négy levelét közli az 1846—48-iki időkből. A levelek a két nagy szellem benső viszonyára újabb igen érdekes világot vetnek. Jövő számában ugyané lap a hagyaték legbecsesebb darabját, Petőfi egy párbeszédét Bem tábornokkal a költő sajátkezű írásában fogja közölni. A hagyatékból a V a- sárnapi Újság három igen becses kézrajzot közöl. Az egyik Arany János srczképe, melyet maga Arany rajzolt s látott el egy kis verssel, mely lapunkban már közölve volt. A másik Bem arczképe, a harmadik Petőfi fiának arczképe, egynapos korában. Mindkettő Petőfi sajátkezű rajza után készült. Ugyancsak a V. U. nagy és szép fametszetben közli Petőfi utolsó arczképét,mely a nem rég elhalt Orlay Soma festménye után készült. OrUy természet után 1849. julius elején Mező-Berényben, hol Petőfi több napig vendége volt, festette azt. Ez az egyetlen természet után rajzolt kép, mely a költőt egész alakjában tün'eti föl. A kép eredetije 28 ctm. széles és 36 ctméter magas olajfestmény. Úgy tünteti föl Petőfit, a mint — írja az idézett lap — magyaros modorú, esztergályozott

1 támlájú karosszéken ülve, hosszú s áru csibukos török pipáját a földre eresztve, kissé féloldalt tartott fejjel a távolba néz, mialatt balkeze egy térdére

tett könyvön nyugszik. — Reggeli pongyolában van. Tiszti egyenruháját lev< t tte s az ott fekszik mellette a pimlag szélín, lebontva zöld- 8zinü köpenyével, mely fölött a vadászokéhoz hasonló alakú fekete kalap látható, csatos szalaggal és piros strucztollal. — A köpönyegre támasztva látszik a nehéz, széles, görbe fringia, Petőfi tábori öltözetének ez egyik sajátságos kiegészítője, szóles kosarával. 0 maga egy ingujjban ül,

[ uniformisából csak a szűk sötétszürke nadrág van testén, derékon körülkötve vörös gyapot-shawlal, mig lábait zölddel szegélyezett piros szattyánbőrből készült könnyű reggeli csizma borítja. Mellette diófaszinre festett faasztalka áll, tetején és alsó polczán könyvekkel, füzetekkel és hírlapokkal, mig az asztal fölött egyike látható az alföldi róna ama tájképeinek, melyekért a költő annyira rajongott. Orlay emlité, hogy a költő szeszélye volt magát ily helyzetben és öltözetben vétetni le.