Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

a német kedély mélységével párosult, nem maradott hatás nélkül íróink fiatalabb nemzedékére. A fran- cziákat jobban szerettük, rhetorikai tökélyük s a szónoklati elemnek erősebb kifejlése mint a költőié sokkal rokonszenvesebb a magyar jellemmel, mint a németek homályosan körvonalozott költői ábrándozása, és száraz tudományossága, mely a formai szépséget szokszor szándékosan kikerüli. Szerettük Balzac lélektani regényeit, Soulié és Sue borzadal- mas rejtelmeit, Alexander Dumas mulatságos csevegését, Georges Sand átérzett s átélt epizódjainak női finomságát, s Victor Hugónak túlzásaiban is nagyszerű tragédiáit. Ismertük Mérimét és Gozlant, San- deaut és Alfréd de Vignyt, de tanulmányoztuk a komolyabbakat is Nisardtól Louis Blancig. Olvastuk Thiers történelmét s Guizot bölcselkedő elmélkedéseit, szóval Lajos Dülöp kora minden fényes Íróinak munkáit. Mind ezek közül azonban egynek sem volt oly lélekrázó hatása, mint Lamartine hires munkájának, a Girondisták történelmének. Az újabb nemzedékből mindenki olvasta e könyvet, melyet a forradalom szelleme átrezeg, s melyben az iró mámora elkábitja az olvasót; ily munkát csak forradalmak előestéjén lehet irni, ilyenek készítik elő a forradalmakat. Deák haragudott miatta, hűvös felfogása nem szerette a szenvedélyek felkorbácsolását, res- telte hogy Lamartinet oly mohón olvassák s mértéken túl megbecsülik.

»Bele élitek magatokat ezen időkbe« igy szólt ismételve »mindegyiktek választ magának egy ked- vencz hőst a franczia forradalam tragédiájának sze- •leplői közül, s azt hiszi, hogy e szerepet el is fogja játszhatni. Lamartine Girondistái veszedelmes egy olvasmány, sem nem történelem, sem nem regény, de nem is Biblia, minőt ti csináltok belőle.«