Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Pulszky emlékiratai. Pulszky Ferencz emlékiratainak megjelenését már néhány nappal ezelőtt említettük. Az »Életem és k o r o m«, — ez czime Pulszky memoirjainak — irodalmunk legérdekesebb jelenségei közé tartozik. A közélet, az országos s különösen a nógrádi dolgok rajza váltakozik abban az irodalmi viszonyok ismertetésével, a 48 előtti kor legnevezetesebb alakjainak jellemzése s az emlékirat-szerző nagyérdekü életének történetével. Az előadás vonzó és szellemes. Egyes részei a munkának megjelentek a Budapesti Szemlében; de van a könyvben több, eddig meg nem jelent rész is. Reméljük, hogy Pulszky folytatni fogja e krónikát, a melynek megírására oly nagy hivatottság- gal bir. A műben, a többi között Pulszky közli a bírálatot, melyet Petőfiről 33 évvel ezelőtt irt, mely bírálat az Erdélyi János által kiadott Magyar Szépirodalmi Szemlében jelent meg 1846-ban, midőn Emich Petőfi költeményeit először adta ki. Pulszky, Petőfi múzsáját »a magyar köznép regéiben élő királyleánynak« nevezi, ki mindamellett, hogy haja arany, könyüje gyöngy s mosolya rózsabimbó, mégis mezítláb megy le a patakra, hogy kedvesének ruháját mossa, és piros csizmát ölt vasárnap, midőn templomba készül; egyébiránt hétköznap reggeltől estig mindig danol.« »Danol pedig jó és rósz kedvében, danol munkánál és tivornyánál, danol, ha szeret, danol, ha haragszik ; mert Petőfi múzsája haragos és daczos egy kis lány ám, mely tudja azt, hogy szép, s hogy danolá- sának az egész vidék őrül. Hogy ne haragudnék meg azután, ha valaki odaáll s figyelmezteti arra, hogy némely dala gyöngébb, hogy némelyikből kirí egy-egy hamis vagy durvább hang. Pedig a jámbor figyelmeztető, ki gáncsot keres, nem ellensége a szép leánynak, hanem barátja, ki őt még hangzatosabbnak, még izle- tesebb öltözetűnek szeretné látni. Ily baráti figyelmeztetésnek, és nem valami ellenséges zsémbelődésnek vegye Petőfi bírálatunkat is, mely múzsájánál épen nem szükségtelen, mert a bájos királyleány elhagyta apja királyságát, bejárta vándorolva nagy Magyarországot, sőt végtére meg is telepedett Pesten, s midőn tapasztalta, hogy dalai több figyelmet gerjesztenek Momusnál, mint Plutusnál, a kincsek istenénél, még a világfájdalom divatos betegsége is ragadt reá. Ebből ugyan, ép természeténél fogva, csakugyan kigyógyult már, de »a gondolat betegeskedő halványszine letörölte a falusi királyleány arczárói az elhatározás bíborát,« mert
