Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

En nem tudom, miért hivják a megnevettető poezist humornak; hisz a nedvcsinálás inkább a köny- refakasztó poézis tulajdona, a jó kedvben van a láng, ez a vulkáni alkotás, amaz a neptuni,

A jó kedvű poézis lángja meglehetősen kialvó- félben volt nálunk negyvenév előtt; csak a parázsa volt meg a hamu alatt. Csokonay, Fáy, Kisfaludy Károly müveiben.

De hát mire is lehetetett volna élczelni ? A czen- zor nem érti a tréfát. A politikai humor egészen ki volt zárva a nyomdafestékből. A kormány, az Metternich volt. A magyar kormányfő Reviczky. Ezeket még csak dicsérni se volt szabad. (Az lett volna a legnagyobb szatyra); a katonákra semmi észrevételt nem tenni; a papokra még annál is kevesebbet; s a diétái követ urakat még csak ismerni sem, még csak a beszédeiket olvasni sem, nem hogy azokra valami tréfát mondani. írott élezek maradt ik ugyan fenn minden országgyűlés után egyes személyekre; de az olyat csak két ember értette meg, az egyik a ki irta, a másik, a kire írva volt.

Később aztán, mikor, egy kissé szabadabb kezdett lenni a lélekzetvétel, hallottunk egy-egy hangot is a Pan sipján, a mi a politikára emlékeztetett.

Ifjú pályatársaim alig fogják hinni, hogy a legnagyobb furorét csinált politika szatyrája ama kornak az adófizetésről volt Írva: de nem ám az adókat kivető kormány ellen, hanem az adófizetést elvállalni nem akaró nemesség ellen.

Legelőször életemben úgy láttam Petőfit, a mint Pápán az önképző társulatban minden aestheti- kai szabályon átrontva, felugrott az emelvényre s elkezdé szavalni:

»Hahó I Tekintetes Karok és Kendek »Utánam csak, majd én elöl menendek I«

Nem az övé volt a vers, G-aál irta. De rendkívüli | volt a hatás; ki vált ezeknél a soroknál:

»Hiszen tanúja már egy ezred,

Hogy a magyar fizetni nem szeret,

Tegyünk török, tatár s más nemzetet Ez már nekünk gyakran befizetett,

Adós maradt azért is a magyar ;

Fizetni hát mostan mért nem akar ?c

Boldog idők! Amikor még jól esett arra élczel- nünk, hogy miért nem engednek a pecsovicsok adót fizetnünk!

Azonban más mező is felszabadult a humoriszti- kus verseny számára. Szabad volt az íróknak egymást lerántani.

Voltak irók, a kik csak válogatott körök számára írtak, voltak mások, a kik a nép számára, a nép kedélyétől eltaoultat írtak, s ezeknek volt adva az a hatalom amazok fölött, ami van adva most az ellenzéknek a kormánypárt fölött.