Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Irodalmi hírek. (M ég egy pár szó utoljára.) Nem szeretjük a tollharczot. Hírlapíró a közönség számára dolgozik s a polémia — ha magot nélkülöz — untatja az olvasót. Van más ok i is annak, mért kerüljük a toll vitát. A leghiggadtabban folytatott vita folyamában el-elvész uz eredeti álláspont a felek lábai alól, u; tényezők merülnek fej, uj térre lépnek s a polémia véget hosszat nem ér. így jártunk a „V.Ujsággal“ is.Ez különben — elismerjük — tárgyilagosan írott czikl-ét, melyben múlt heti válaszunkat bonczolgatja, igy fejezi be : „Ennyi méltánylatot csak megérdemel tölünk Petőfi szelleme abban az ünnepélyes évben, midőn egyik első magyar lap igy ünnepli Magyarország lantos költőjének ötven éves jubi- larum t.“ Ezzel egészen más térre léptünk, mint amelyről kiindultunk. Mi Tóth Kálmánról szóról szóra igy irtunk recriminált czikkünkben : „Petőfi örömeiben mámor csillog, extasis, lelkesültség, fiáról dythi- ramhaDgulatban énekel és még szüleiről is nagyrészt hevesebben dobogó érrel ; Tóth Kálmánnak öröme a tűzhely szeliden lobogó lángja, k e v e s b szárnyalással, kevesb röpkedéssel, hanem átérzettebb, meg- üllepedettebb melegséggel. Azért nem is képzeletének ereje,nem érzéskörének tág volta, nem költő-lelkének az a mindenre fellobbanó, minden sugallatra megszólalni tudó hevülékeny- sége nyerik meg számára az olvasót, de érzelmeinek me’egsége, igazsága s a kifejezésnek — keresetlensége mellett is találósága.“ Ez a vitatott hely. Tagadjuk-e az „ötven éves jubilaeum“ ünnepélyén e sorainkban Petőfi nagyságát? Midőn a „Vasárnapi Újság* ama felkiáltást leirta, lelépett polémiánk eredeti teréről. Az eredeti tér az volt, vájjon van-e csakugyan Tóth Kálmánban több „átérzettség,“ mint „nagyrészt“ Petőfiben ? S hová jutottunk ! Petőfi káromlóivá avat a „V.Ujság.“ Nyugodtan fogadjuk vádjait.
