Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Miután kikérdezett azt állitá, hogy oroszul beszél, felkéretett, hogy az itt jelenlevő asszonyság­gal és urakkal ne terheltessék beszédet kezdeni oro­szul, nyelvismeretének bebizonyítására. Megtörténik. A szakértők constatálják, hogy azon nyelv, a melyet a kikérdezett beszél, nem orosz, hanem vala­mely ismeretlen szláv töredék, sőt az is olasz szavak­kal. Egyáltalában a legtöbb kérdést a kérdezett meg sem érti, s a mit ő zagyva nyelven felel, szintén alig érthető. Alispán fölemlítette előbb, hogy a muszka hadsereg gyalogságánál, mint oda besorozott, több időt szolgált. Mondja meg, hogy oroszul hogy hang­zanak a következő vezényszavak: indulj ! állj! tűz! Az elsőre azt feleli: »Protoz!« a másodikra »Holtz! a harmadikra »Fovetz!« A szakértők kijelentik, hogy e szavak az orosz , nyelvben nem léteznek. Alispán. Térjünk vissza a délben megsza- kasztott előadáshoz, s most a kérdett, Brassóból í miként lett eltávozását adja elő, s azutáni tapaszta- ; latait. Manasses. Mintegy 6 hétig lehettünk a brassói kórházban, midőn egy nap minden ott gyó­gyított sebesültet, azokat is, kik egy másik kórház­ban voltak, útnak indítottak Nagy Oláhországba, egy-egy szekérre, ahhoz képest, a mint könnyű vagy nehéz sebesültek, 5, 6, sőt 10-et is helyezvén el. Alispán. Petőfit is elszállították ? Manasses. Igen is el, épen az előttem való szekeren ült ötödmagával, kik közül egyet, Tóth Andrást meg is nevezhetek. Bukarestbe érve, ott egy nagy kórházba helyeztettünk el, már ekkor Petőfi ur velem egy szobába jutott, s tőlem az ötödik ágy­ban feküdt. Itt öt napot töltöttünk, mely idő alatt Petőfi úrral többször beszéltem, a ki nagyon busult, s minden beszélgetésünk csak oda ment ki, hogy so­hasem látjuk többet Magyarországot és Erdélyt. Öt nap múlva újra szekérre raktak bennün­ket, s ekkor már Petőfi úrral egy szekérre ju­tottam, s fél nap alatt egy dunaparti nagyvá­rosba érkeztünk, melynek azonban nevét nem tudtam soha. Ott bennünket két-két gőzhajóra szál­lítottak , s itt is Petőfi úrral egy helyre ju­tottam. Lehet, hogy a brassói másik kórházban még voltak sebesült honvédtisztek, mert a hajón láttam még két sebesült honvéd tisztet, a kikkel Petőfi ur beszélt is. Én is beszéltem a hajón is Petőfi úrral. Több napi hajózás után a Dunán felfelé, (a víz­zel szembe!) de hogy az ut mennyi időt tartott, nem tudom, eljutottunk egy Glocz nevű muszka városba. Itt csak 48 órát töltöttünk, újabban szekerekre rak­va, tovább szállítottak. Én Gloczban is egy szobába jutottam Petőfi úrral, s midőn onnan tovább vittek, akkor is egy szekeren utaztam vele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom