Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

(Petőfi emléke Aszódon.) Az aszódi gymnasium homlokzatát emléktáblával díszí­tette fel a lakosok kegyelete, mely megörökíteni kí­vánta a szerény épületet, melyben a nemzet nagy köl­tője tanuló korában két évet töltött. Az emléktáblán a következő sorok állanak: »Petőfi Sándor itt járt iskolába 183 s/6—183 7/8­Itt lobbant fel a láng itt nyerte olympi tiizát a Legszeretőbb költő, a haza Tyrtaeusa. Szelleme bölcsőjét itt hü anya őrzi, szege'ny bár: Kincse e lángemle'k átragyog ifjaira! Emelte a kegyelet 1875, május 26.« Ez alkalomból a »Váczvidéki Lapok« több részletet közölnek Petőfi fiatalkori dolgairól. Petőfi­nek köztudomású hajlama a szinészi pályához már Pesten mutatkozott s atyja, mert fia »sokat ólálko­dik« a szinházok ' körül, lehozta a fiút Aszódra, hol őt Korén István jelenleg szarvasi tanár kezére bízta. Mint Korén erősiti, Petőfi csakhamar kitűnő tanulónak mutatta be magát, mit különben a »Vácz­vidéki L.« által közlött bizonyitványok is, melyekben ben csupa eminentiák fordulnak elő, eléggé igazolnak. Különösen kitűnt szép Írása, csinos rajzai s főleg a harmadik évben merészsége és daczos jelleme által. Szerette magát magyarnak nevezni s mint tanára be­széli, ki more patrio az időben még kukoriczafosztás- ra is használta tanítványait egy kukoriczafosztás al­kalmával vitatkozás közben azon szavakba tört ki, hogy a »tótok közt egy becsületes ember sincs«, mi annál nagyobb feltűnést keltett, mert anyja alig be­szélt magyarul, nagynénje meg épen csak tótul tu­dott s apján is észrevehető volt a nógrádmegyei szár­mazás. Midőn Aszódra színészek jöttek, Petőfi min­den áron bizonyítványt kért tanárától, mert a színé­szek nem akarták őt a nélkül felfogadni. Apja érte- sittetvén Sándor kívánságáról, eljött Aszódra s amúgy mészáros módra világosította fel fiát óhajtá­sának helytelen voltáról. Aszódon élő iskolatársai sok pajkosságot mesélnek az életvidor fiúról. Égy ízben házi asszonya ruhájában ment az is­kolába ; máskor tanárának sonkáit és füstölt kolbá­szait csente el több társával együtt s azokkal a ta­nárt névnapja alkalmával megajándékozták. Később azonban sokkal komolyabb lett, s mint tanára mond­ja, tanuló társai körében egy »erkölcsi szövetség« lé­tesítésén fáradozott, melynek czélja lett volna a bot­rányos beszédeket megakadályozni. A szövetség ugyan nem jött létre, de Petőfi indítványa szellemé­hez híven viselte magát. Még most is áll a ház, melyben lakott s két évvel ezelőtt még a pad is az is­kolában volt, melyre Petőfi nevét ráfaragta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom