Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Mikor én az országúton Kis-Bun irányában voltam, azon lovasság akkor jött annak bidján át, s egyenes irányban zárta be a völgyet, és a nélkül, hogy a futókat üldözte volna, megfordult az egész völgy szélességében Fejéregyházának.

A kis-buni ut az ország útjában szögellik, a szögellés táján az országút egy dombra emelkedik, mely emelkedés mindenkinek tudomása szerint sokkal magasabb, mint a tanorok mellett elvonuló országút többi része.

Ezen dombról tekintettem én vissza, s látni véltem még egyszer s utoljára Petőfit, az országút egy kanyarulata iránt.

Nem hiszem, hogy csalódtam volna: mert mig én lóháton a falun át, s majd nem 2/s mértföld hosszúságú tanorok melletti utón idáig jutottam, addig ő azon pontot, hol látni véltem, sebesen futva elérhette. A személyben pedig azért nem tévedhettem, mivel én idáig futva alig egy két gyalog futót hagytam el, azon tájra pedig, hol Petőfi jutott, lehetetlenség lett volna, hogy a csatatéren szétszórt gyalog bármily sebesen futva is, oda érhetett volna.

A szemben és hátulról bekerítő ezen lovasság közé jutott hát Petőfi, honnan élve, vagy csak nehezen sebesülve is nagyon kevesen menekültek, annál inkább, mert a menekülési ut a szomszédos hegyekre nagyon távol esett. Másnap 1030 halottat temettek el.

Ez lehetett délutáni 5—6 óra között. Mikor Héjasfalva alá érkeztem, a falu közötti utat eltorlaszolva találtam azon szekerek által, melyek a falu vetés-kapujába fennakadtak. Ezek a Bem kocsijával együtt az oroszok zsákmányául estek.

Petőfiről az egész kutatás alatt más még eny- nyit sem tudott felvilágosítani, s hogy később valaki látta volna, az sem bizonyosodott meg. Csoda-e hát t. szerkesztő ur, hogy merészkedem még most is azon állításom mellett maradni, hogy őt én láttam utoljára ?

Be is végezhetném, ha némi ide tartozót még nem tartanék érdekesnek megemlíteni. — Ez lehető röviden a kutatás története, mennyiben az emlékemben maradott. — Huszonöt év alatt figyelmemet nem kerülte el semmi, s hogy még az értesítők hitelessége felöl is magamnak meggyőződést kívántam szerezni, be is bizonyíthatnám tényekkel.

A fegyverletétel után Udvarhelyre a b. Heydte irodájába sok magyar ifjú menekült besoroztatás elől. — Többek között gr. Toldalagi Viktor, Ugrón Sándor és Dézsi Sándor urak. — Mert utóvégre is nem volt Heydte ép oly magyarfaló, mint a minőnek őt igen sokan hirdették. — Ezen urakkal is többször beszélgetett ő a lefolyt forradalmi események, s jelesül a fejéregyházi csata felől. A Zeyk Miklós halála körülményei is általa jöttek tudomásra.