Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Egy szemtanú Petőfi haláláról.

Lengyel József mint szemtanú a »Tört. Lapokéban Petőfi haláláról nagyérdekü leirást közöl, melyből a következőket veszsztik át:

Délután (a csata napján julius 31-én) 3—4 óra között robogott le mellettünk az országúton egy hat fontos ágyú, mely sérelmeit Kereszturon javíttatván, ekkor érkezett le. — Szemben ezzel jött Petőfi, s miután szemével darabig kisérte, maga is a fogadó udvarába, szekere felé tartott. — Én a hat fontos után lovagoltam, s láttam, hogy az alsó falu végétől nem messze felállott, s lőni kezdette az oroszokat.

Alig fél óra múlva nem messze tőlem láttam Petőfit a régebben leégett falu házai egyikének sütőkemenczéjén ülni, honnan a csata változatait látszott ügyelni. — Onnan, hogy mikor jutott közelembe, nem tudom, de igen azt, hogy egy ©rósz ágyúgolyó közelünkbe lecsapván, a homokos földet reánk szórta, s láttam, hogy ennek maradványait zubbonya szárnyával arczárói törölte. Később, hol a vetéskapu félfához dőlve, hol másfelé láttam állon- gálni mindig elmerengve, azon ideig, mikor a csatavonal jobbszárnyán felállított zászlóalj gyalogságot az orosz lovasság megtámadta. A zászlóalj tele tü- zét követő iszonyú zsivaj és orditás azon hely iránya felé vont, honnan azt hallottam. — Oly ponthoz értem, honnan a még lábán levő törökbuzából láthattam a felbontott zászlóalj kaszaboltatását, s a huszárok eszeveszett futását. — Megfordultam, de még a törökbuza közül sem érkeztem ki, már láttam a balszárnyról teljes futásban levő táborkart, élén Bemmel, s kisérve nehány huszár által. Az országúihoz érve, Petőfit ismét láttam, figyelni látszott a lovas támadás helye felé. Rákiáltottam, s mutattam a balszárnyra, hol lankás hegyoldalon a futó táborkar már a mi állásunk irányát megmeghaladta volt, s a falun kívül futott a Hallerféle sírbolt irányába, a falut elkerülve.

Ekkor indult futni Petőfi is. De már ekkor a falu között és a fogadó udvarán szekér vagy embernek nem volt nyoma, mert a lovasság a falut megkerülve, vagy -annak oldalutczáin már elfutott volt.

ü faluból kiérve, láttam, hogy a Küküllő jobb partján nagy számú lovas vágtat egyenesen felfelé. Ezen lovasságnak czélja volt az egész sereget bekeríteni. Ez részben sikerült is, a mennyiben a gyalogság és tüzérség nagy részét csakugyan levágták, vagy elfogták, de Bem menekült.