Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

I Rauscher Lajos két rajza figyelemreméltó. A »Kis furulyám szomorú fűz ága« egy temetőt állít elénk, egyszerű falusi temető, félig beroskadt sírokkal, düledező keresztekkel. Középen magányos szomorú fűz hajlong alá hosszú, siró ágaival, talán egy jeltelen hant fölött kesereg, mely alatt költő pihen.

Jankó János leginkább genreképeket rajzolt. Egy-kettő, (például a »M agyar nemes,« »A mbrus gazda«, »Sári néni«, »K a- tona élet«) semmi kivánni valót nem hágy s tősgyökeres, zamatos genrekép, de roszul esik kimondanunk, hogy a rajzok jgy része nem áll sem a kiadás, sem Jankó művészi birnevének színvonalán. — Nemcsak a felfogásban közönséges, sőt triviális, még rajzolata is nem egy helyen valósággal elhibázott. Az »A 1 k u«-ban egy cilinderes lovagot látunk, ki tömött pénztárczát nyújt alá hamiskás mosolylyal a »szegény juhász legénynek.« A juhász 1 ,'gény kacz- kiás szeretője félénken meghúzza magát a legény 1 oldalán. Ha Petőfi nem írná, bizony mi sohasem találtuk volna el, hogy ez a rajz azt a gyönyörű verset illustrálja, mely ekképen szól:

»Juhász legény, szegény juhász legény,

Tele pénzzel ez a kövér erszény,

Megveszem a szegénységet tőled,

De rá’dásul add a szeretődet!« stb.

Különösen azt nem értjük, mi okból hasonlít a vásárló lovag egy előkelő diplomatánkra s miképen került a juhász-legény védő karjaiba egyszerű parasztleány helyett egy kedves müvér. nő, ki nálunk nagy hatással szokott vendégszerepelni ?

Jankó a póréletet nagyon is vastagon tükröz- teti vissza. Alakjai sokszor nem jellemzetesek, hanem durvák. Nem kell a népet kivetkőztetni egészséges realismusából, de egy kis eszményítés - kivált a női alakoknál — talán nem volna egészen fölösleges. A művész tapintata határozza meg, mily arányban szépítse tárgyát, hogy a természetességből se áldozzon föl semmit.

Székely Bertalan a szerelmi verseket 8 a történeti tárgyakat illustrálta, nem egyforma sikerrel. A szerelmi jelenetek határozottan gyöngék, nemcsak Székely Bertalannál, de valamennyinél. A szerelem költészetét nem látjuk sem az arczokon, sem a szerelmes párt körülvevő vidékeken. »Hull a levél a virágról,« »Boldog éjjel,« «Állj meg feleségem« stb. közönséges variatiói annak az elkoptatott attitűdének, melyben két ifjú lény egymásnak szerelmet vall. A »Vasárnap volt« (239 1.) I Jankótól, legelrettentőbb példa. Egy gnóm, a kiben