Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz
Goethe költeményei nemcsak remek-müvek magokban véve, hanem németek egész jellemök által; s ha magyar regény, dráma és költeményeink lesznek érdemesek arra, hogy ezekkel egy sorba állíttassanak, azok bizonyosan nem fognak hasonlítani a nevezettekhez, melyeknek analysisából kritikánk szabályait gyártja. Nem az a kérdés: franczia vagy német modort kövessünk-e müveinkben ? — ez az, mi felett kritikusaink oly erősen vitatkoznak, — feladatunk magyar müveket alkotni, s a mód, miszerint mübirá- lóink eljárnak, e czélt nem segíti elő. Nemcsak egyes szókötésekben, magában az egész mü conceptiójában s kivitelében is lehetnek germanismusok s kritikánk úgy jár el, mintha ez utóbbit csaknem erénynek tartaná. Mint előre mondám, Petőfi költeményeinek bírálata helyett másról Írtam. Bocsássanak meg az olvasók; mondom nem születtem bírálónak, s Petőfi dalai annyi élvezetet szereztek s szereznek most is midőn azokat ismét és ismét olvasom, hogy csak mint megvesztegetett biró szólhatnék. Ha azonban a szerző, kit a kritikus oktatni szokott, e sorokból semmit nem tanulhat; ha egyes verseinek hibás rhitmusa, egyes kitételek póriassága, s az iránt, miként vált múzsája, a piros csizmáju király leány német philo- sophussá, magyar menyecskétől minden kitelik, hisz hány magyar asszonyság tündöklött egykor, mint nagy Verbőcziánus jurista : mindezekről részletes tudomást máshol kell keresni; ha végre nagy meglepetésére másoktól hallja a hirt, hogy Petőfi Sándor cosmopolita lett : egyet megtudhat e sorokból, mit eddigi kritikáinak nagy részénél talán elfeledhetett, s ez az, hogy irótársai közt vannak olyanok is, kik eddigi működését méltányolják, kik kifejlődését figyelemmel követve s látva a haladást, mely későbbi müveit jellemzi, tehetségeiben bíznak. Ki huszonnégy éves korában ennyi jelest alkotott, mint Petőfi, mindenkit kielégíthet, de magát bizonyosan nem, s törekvéseit arra fogja fordítani, hogy még jelesbeket teremtsen.«