Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

Petöli összes költeményei. — B. Eötvös Józseftől. — A »Pesti Hírlap« Csengery Antal szerkesztette 1847. évfolyamának május 14-iki számában egy igen érdekes közlés jelent meg »Petőfi Sándor összes köl­teményei« czimen,felejthetlen emlékű Eötvösünk tollából. Most, midőn Petőfi összes költeményeinek illustrált nagy kiadása a könyvpiaczra kerül, idő és alkalomszerűnek véljük az említett közlés szövegének itt következő reproducálását: »Bírálatot ígértem Petőfi költeményeiről. Most, midőn e szavam beváltásához készülők, érzem, hogy oly valamit vállaltam magamra, minek megfelelni nem tudok. — A lyrai költészet, — mely nem fá­rasztó munkának, — hanem pillanatnyi fölgerje- désnek gyermeke , melyben a költő nem aest- heticai theoriák létesítését keresi, — hanem leg­bensőbb érzelmeit fejezi ki, s mely csaknem öntudat­lanul árad el ajkairól, hasonlóan ama kis patakok­hoz, melyek hegyes vidékekben a sziklák alól néha erőszakkal kitörnek, mivel a bérez nem zárhatja többé magába gazdag forrásait, a lyrai költészet ér­demeit a kritika bonczkésével méltányolni, felfogá­som szerint, igen nehéz, s főkép én nem érzek e mű­tétéire semmi hivatást magamban. Egyike vagyok azoknak, kik a csalogánynak énekétől elbájolva, nem igen kérdik mennyire szabályos rithmus szerint zen- gé el énekét; kik ha a virág színein és illatán örül­tek, hogy botanicai nevét feltalálják, kelyhét szét­tépni nem szokták; ki várhat tőlem szabályos aestheticai bírálatot, főkép miután Petőfi költe­ményeiről szólva, még elfogulatlannak sem mond­hatom magamat, kevés költői mü lévén, melynek több kedves benyomást, több valódi élvezetet köszön­nék, mint épen Petőfi dalainak? Legfölebb egyes gondolattöredékeket mondhatok el, melyek most, midőn Petőfi verseit a nemrég kijött gyűjteményben újra elolvasám, támadtak bennem. Nem emlékszem irodalmunkban senkire, ki első föllépése után oly rövid idő alatt a közfigyelmet ma­gára vonta volna, mint Petőfi. Alig jelentek meg első dalai, s Vörösmarty, kinek e részbeni tekinté­lyét talán senki nem vonhatja kétségbe, örömragyogó arczczal hirdeté fényes reményeit, alig múlt né­hány hét, s a dalokhoz már zene készült, s a köl ő már a népnek ajkairól hallá szavait. Honnan ez ál­talános hatás ? Nincs senki, ki az irodalmi hir el­nyerésére oly hatalmas pajtáskodás mesterségéhez Petőfinél kevesebbet értene, nem szegődött bizonyos iskolához, s igy első föllépésénél mestereinek magasz­talaira nem számolhatott, dalaiban nem vala sem­mi, mi egyes épen divatos eszméknek vagy érzelmek­nek hizelegne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom