Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 2-es doboz

hibáztathatja tetszés szerint, de hogy Vetter mögött a katonai fegyelemnek a legkisebbekre is kiterjedő fontossága és az a logika áll, hogy ha egyenruhát akarunk, akkor akarnunk kell a ruha egyenlőségét is, mig Petőfi mögött nem áll egyéb a comediáskodásnál: az bizonyos. Deák és Arany szellemének és kedélyének tiszta harmóniájával az effélék nem férnek meg, ben­nük mind ennek nyoma sincs. És összefoglalva mindent, csakugyan valami magasztos harmónia az, a mi Deákot és Áranytjmeg- különbözteti úgy a proteus Széchenyitől és Vörős- martytél, mint Kossuthtól és Petőfitől is, a kik leg­erősebbek akkor, ha felzavarnak és kavarnak, holott Deák és Arany legnagyobb ereje a megnyugtatás­ban, kiegyenlítésben és kibékitésben, a harmonious alkotásban van. Az igaznak csodaereje ez, melynek fenséges szépsége versenyez Petőfi csapongó idealis- musával Aranyban, s melynek elmétvilágositó hatal­ma tartósakban és mélyebben, ha mindjárt nem is oly zajosan tud hatni, mint Kossuth hóditó csáb­ereje. íme egyenkint és összesen azok a tényezők, melyeknek Deák és Arany nagy alkotásait köszön­hetjük. így teremté Arany epikai nagy költeményeit, : melyekben az eszmékben és költészetben gazdag tartalom, az erejében és bájában megkapó formával, az uralkodó hős és a kidomborodó alapeszme a kö- ! rülöttük zsibongó dús élettel, a jellemek önmagukkal és a cselekménynyel művészi harmóniába olvadnak, minden sor egy eszmékben tömör kő, mely a mási­kat viszi; az egész oly művészi alkotás, melyből szertesugárzik a költészet melege és fénye. És igy tudta romjaiból Deák Ferencz újra fel­építeni a magyar alkotmányt, de nem ! — magát a magyar hazát; igy tudta nemcsak helyreállítani, a i mi össze volt roskadva, hanem tovább is építeni, be­tetőzni alkotmányunkat, megvódelmezni jövőre a'fö­lötte el-el nyargaló förgetegek ellen, pótolva a múlt­nak nehéz mulasztását: kiterjesztve az alkotmányos­ságnak addigelé csupán az országnak külön ügyeire terjedő hatályosságát az Ausztriával közös ügyekre is, és megszüntetve azon állapotot, melyben ezek év- ( századokon át, az ország minden tiltakozásai ellenére is, a nemzet hozzájárulása, az ország érdekeinek figye­lembevétele nélkül, tettleg absolutistice intéztettek, ki nem apadó forrását képezve az elkeseredett vi- szálkodásnak, végzetes összeütközéseknek. És igy \ tudta a personális unió középkori, feudális alapjáról a kornak színvonalára, az érdekközösség alapjára emelni a Magyarország és Ausztria közti közjogi vi­szonyt., És vájjon: kik legyenek majdan egykor, ha őket is elveszitendettük, e nagyok utódai ? kinek ke­zére jusson az ő örökük, a nemzet vezetése ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom